Lezsák Sándor: ma bátorság kell ahhoz, hogy az ember kormánypárti legyen

A lakiteleki sátor egyszeri és megismételhetetlen

Lezsák Sándor kifejtette: igazából az elemzők boncolják a kudarc okait, azt, hogy vajon ki mit rontott el 10-20-30 évvel ezelőtt. Nem tudok szabadulni a régi mondástól: „a boncolás megállapította, hogy a halál oka a boncolás volt."

„A lakiteleki találkozó rendkívüli értéke, hogy nyíltan szerveztük, mert kijelentettük, hogy mi vagyunk itthon az országban, és nem kényszeríthetnek bennünket illegalitásba” – szögezte le Lezsák Sándor a Magyar Országgyűlés alelnöke, író október 15-én, aki a lakiteleki találkozóról és az MDF alapításáról tartott előadást a Ludovika Szabadegyetem „30 éve szabadon” rendezvénysorozatán belül.
 
Az est moderátora Arató György történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága hivatalának munkatársa a lakiteleki találkozó előzményeiről, a hálózatszervezésről, az úgynevezett demokratikus ellenzékkel való kapcsolatról kérdezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vendégét.
 
Lezsák Sándor bevezetőjében kijelentette, hogy azért ódzkodik az ilyen emlékező találkozóktól, mert igaz; előveheti a naplójegyzetit, mindennek utána olvashat, de még így is félő, hogy egy óra alatt nem tud mindent elmondani. „Ismerős a mondás, hogy a múltban minden megtörténhet, ezért eléggé óvatos vagyok a visszaemlékezésekkor, mert nem akarok felületes lenni.”
 
Majd úgy folytatta: „ha felületes lennék, akkor azt érezhetik, nem adom meg sok embernek azt a megbecsülést, amit megérdemelnek. A teremben is ülnek olyanok, akik 1990 előtt próbára tették saját bátorságukat. Akár azzal, hogy a Szabad Európa Rádió híreit továbbadták, vagy templomi esküvőjük volt, templomba jártak – hiszen főleg a kisvárosokban jelentettek azokról, akik részt vettek a vasárnapi miséken, istentiszteleteken. 1990 előtt a bátorság százezreket edzett meg, ma pedig bátornak lenni azt jelenti, hogy kormánypártinak kell lenni. Ma ez a bátorság.”
 
ELŐZMÉNYEK 

Vajon a rendszerváltoztató folyamat mihez köthető saját és barátaim életében? – vetette fel Lezsák. Majd megválaszolta: 1956. október 23. a rendszerváltoztató időszak első jeles dátuma. A forradalom és szabadságharc leverése és a megtorlás után nagyon sokan figyelték a nagyvilág történéseit. Voltak, akik csalóka ábrándokat kergettek, mások azt hitték, hogy a „Szabad Európa valóban szabad.” Kis közösségek jöttek létre, melyek hol búvópatakként feltörtek, hol visszaszorultak a föld alá.
 
Ami konkrétan Lakitelekhez és Lezsák Sándorhoz kötődő előzmény, az az 1979-es Fiatal Írók Találkozója. Megtudtuk, hogy a Fiatal Írók József Attila Körének is volt egy „aranycsapata”, de Lezsák Sándor névsort nem mond soha, mert úgy véli, vétek volna bárkit is kihagyni. „1979-ben szerveztük meg a Fiatal Írók Találkozóját Lakiteleken, s ez úgy formálódott nemzedéki találkozóvá, hogy Illyés Gyula felszólalása, Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, Fekete Gyula és mások jelenléte hitelesítette.” De azért voltak itt gátak, akadályok. Leleményesnek kellett lenni a szervezőknek. A pártközpont azt akarta, hogy a szocialista önismeretről legyen szó, csak így engedélyezik a találkozót. S ekkor Lezsák azt mondta - kivágta magát - ,hogy Illyés javaslatára választották címül a „Korszerű nemzeti önismeretet.” Így végül nagy nehezen engedélyezték a találkozót. Lezsák Csoóri Sándor segítségét kérte, hogy bírja rá Illyés Gyulát, jöjjön el közéjük Lakitelekre. „Illyés Gyula sokunk sorsát meghatározó beszédet mondott.” Lezsák azt is kiemelte, hogy a szervezéshez a technikai segítséget az ő színjátszó csoportjának tagjai nyújtották. Nem csak verseket mondtak, hanem értették, érezték is a találkozó lényegét. Ami, ahogy Lezsák Sándor előadásában elmondta: „igaz lélekerősítő nemzedéki találkozó volt.”
 
Az Országgyűlés alelnöke megemlítette, hogy már a ’70-es években gondoltak a határon túli magyarokra. Az 1970-es felvidéki estet követte a délvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi.
 
1980-81-ben Lezsák szervezni kezdte a Magyar Írók Szövetségének történetét. „Na végre valami okosat csinálnak - gondolták a pártvezetők, de azt nem tudták, hogy 1956-ig tart majd a megemlékezés.” Többen beszéltek 1956-ról, Lezsák pedig lemezről lejátszotta az Egy mondat a zsarnokságról Illyés-verset, majd felolvasott részleteket 1956 sajtójából. Megjelent a rendezvényen az MSZMP egyik fő ideológusa, Berecz János; hozzá is szólt, „próbálta menteni a menthetetlent.” A következő összejövetelt betiltották.
 
De Lezsákék nem adták fel, „különféle formákban szervezkedtünk.” Megszületett a Hitel folyóirat, és Bakos Istvánék hatalmas érdeme a Bethlen Gábor Alapítvány létrejötte.
 
1985. október 22-én a lakiteleki művelődési házban több száz ember gyűlt össze Lezsák Sándor meghívására, hogy együtt ünnepeljék az irodalom és a képzőművészet rendhagyó találkozását. . „…a jelenkor egységes magyar költészetének kellene egy olyan bemutatót, kiállítást szervezni, amelyen megszólalnak a jeles költők, ugyanakkor láthatóvá is tesszük a verseket. A kiváló lakiteleki képzőművészekkel együtt gondoltam végig az Antológia-kiállítás tartalmát.” De ennél is fontosabb, hogy némán fejet hajtsanak 1956-os szabadságharcosok emléke előtt. Ezért nem volt véletlen a dátum!
Lezsák a Ludovika előadótermében kijelentette: „ez is előzménye a lekiteleki találkozónak, mert az a tizenhárom költő, aki megszólalt a zsúfolt nézőtér előtt, szinte mind ott volt a 1987. szeptember 27-én, a sátorban.”
 
KÖZÖNSÉGBŐL KÖZÖSSÉG – EZ VOLT A LÉNYEG
 
„A kapcsolatrendszer nem csak az alkotók, hanem a közönség között is szerveződött. A közönség pedig közösségé formálódott.” Amíg csak közönség volt, addig a hatalom nem tartott minket veszélyesnek, amint közösség, akkor már igen – emelte ki Lezsák Sándor.
 
Ezután rátért a Demokratikus Ellenzékkel való kapcsolatra.
 
NEM VAGYUNK HAJLANDÓAK BUJKÁLNI SAJÁT ORSZÁGUNKBAN!  

„Csurka István és Csoóri Sándor alapvetése volt, hogy nem vagyunk hajlandók illegalitásba vonulni a saját hazánkban. Ezt az alapállást sokan magunkévá tettük. Ezért nem fogadtuk el, hogy bujkáljunk, szamizdatot adjunk ki. A magát demokratikusnak nevező ellenzék másképp látta. Sok embert becsültem közülük, de mindig úgy éreztem, hogy van valamiféle nyugati védettségük, amely egy vidéki tanítónak, értelmiséginek, lapszerkesztőnek, költőnek nincs. Nem vagyunk hajlandóak bujkálni saját országunkban.”
 
„A MAGYARSÁG ESÉLYEI” - LAKITELEK 

„Egy kisebb körben, Csoóri Sándor, Csurka István, Bíró Zoltán körében érlelődött meg a találkozó iránti igény. 1987 augusztusának utolsó napjaiban Für Lajossal álltunk egyik híd lábánál, s vártunk a buszra. Megkérdezte, hogy vállalnám-e Lakiteleken egy értelmiségi találkozó megszervezését. Már korábban is gondoltunk arra, hogy egy nagyobb budapesti lakásban kellene összegyűlnünk, ahova legalább 80-an, 90-en elférünk. De ez megvalósíthatatlan. Én tudtam, hogy illúzió volna a lakiteleki művelődési házat választanunk. Ezért nem maradt más hátra, mint a családi házunk, kertünk a falu szélén.”
A szabad, független Magyarország megteremtéséhez, a rendszerváltáshoz vezető út egyik fontos állomása lett. Itt döntöttek egy új, független társadalmi szervezet és szellemi-politikai mozgalom, a Magyar Demokrata Fórum létrehozásáról.
Az előadások a magyarság súlyos erkölcsi és gazdasági válságából kivezető út kereséséről, a reformok szükségességéről szóltak, és a legszélesebb társadalmi összefogás kialakítását tűzték ki célul. Megfogalmazódott, hogy a diktatórikus szocializmus zsákutca, követelték a pluralizmust, az egypártrendszert felváltó többpártrendszert.
A Lakiteleki nyilatkozatot Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Joó Rudolf, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor írta alá. Ezzel útjára indították a rendszerváltás első legálisnak tekinthető független társadalmi szervezetét, szellemi-politikai mozgalmát, melynek hivatalos zászlóbontására 1988. szeptember 3-án, a második lakiteleki találkozón került sor.
„A lakiteleki találkozó rendkívüli értéke, hogy nyíltan szerveztük, mert kijelentettük, hogy mi vagyunk itthon az országban, és nem kényszeríthetnek bennünket illegalitásba” – hallhattuk az Országgyűlés alelnökétől.
 
LAKITELEK EGYSZERI, MEGISMÉTELHETETLEN 

Lezsák Sándor arról is beszélt, hogy az elmúlt 30 évben, a fenyegetett közállapotok idején, amelyekből szép számmal kijutott nekünk, rendre kapta a leveleket, telefonokat, hogy föl kellene állítani a lakiteleki sátrat. Tudja, hogy ezek jó szándékú kezdeményezések, de az a véleménye, hogy ami egyszer katartikus élmény volt, mert jó időben, jó helyen történt, abból egy merőben más helyzetben, ha megismétlik, talán tragikomédia lesz. A "lakiteleki sátor" tehát egyszeri és megismételhetetlen.
 
Arató György kérdezte az MDF-ből való kizárásáról is az előadót, aki így felelt: kizártak az MDF-ből, de kizárni minket múltunkból nem lehet!
 
KIK ALAKÍTJÁK A MÚLTAT?
 
Visszatekintve a múltra, Lezsák Sándornak olykor az az érzése, hogy a túlélők alakítják a múltat. Szakaszokra bontani az elmúlt 30 évet, legyen a szaktudomány, a történészek feladata és felelőssége. „Ezért jött a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet, hogy hiteles elemzések, kutatások történjenek”. Továbbra is azt tapasztalom, hogy a „kevesen voltunk, de sokan maradtunk” elv úgy érvényesül, hogy politikailag melyik jövedelmezőbb.
 
Az elemzésekkel is óvatosan kell bánni az előadó szerint. Újságok, honlapok, rádiók, televíziós csatornák elemzései keresik a rendszerváltás utáni első kormány bukásának okait. Elemzik, hogy vajon miért siklott félre a rendszerváltás.
Lezsák Sándor kifejtette: igazából az elemzők boncolják a kudarc okait, azt, hogy vajon ki mit rontott el 10-20-30 évvel ezelőtt. Nem tudok szabadulni a régi mondástól: „a boncolás megállapította, hogy a halál oka a boncolás volt."
 

Fotón: Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke (j) és Arató György történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága hivatalának munkatársa (b). Fotó: Szilágyi Dénes (uni-nke.hu.)
 

Medveczky Attila

(2019.10.16.)