Lezsák: mit mondana most az istentelenné váló Európában Mindszenty?

Átadták a Mindszenty-emlékérmeket

November 3-án az Országház Vadásztermében Mindszenty-emlékéremmel tüntették ki Kerényi Lajos piarista szerzetest, Hollai Ferencet, a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete volt titkárát, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát és a Palaui Köztársaságban működő Mindszenty High Schoolt.
 
A Mindszenty József hercegprímásról elnevezett elismeréseket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke adta át a Parlamentben.
 
Az Országgyűlés elnöke beszéde elején feltette a kérdést, hogy a díj átadásának pillanata és az azt követő kézfogás kifejezheti-e mindazt, amit jelent ez az emlékérem? Kifejezheti-e kitüntetésben részesülők munkáját a nemzet szolgálatáért? Megválaszolta a kérdést: „az ország, a Kárpát-medence és a világ magyarságának életében is lényeges a díjazottak munkássága, mindaz, amit tettek, és amit tenni fognak.”
 
Majd arra tért rá, hogy 63 évvel ezelőtt az Országházból intézett Mindszenty szózatot a nemzethez. „Vajon mit mondana most az istentelenné váló Európában Mindszenty? A kérdésre a hercegprímás szavaival felelt: «az egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket! Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója is egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát! Ez a dolgunk ezen a világon! Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást, a ki-ha-én-nem magatartást! Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította.»
Az élet a Mindszenty-emlékéremmel kitüntetetteket olyan helyre állította, ahol úgy dolgoztak, ami a magyarságnak és a Mindszenty Társaság tagjai számára is példamutató.”
 
A laudációk előtt Varga László és Sapszon Ferenc Mindszenty-ének című szerzeményét a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola tagjai adták elő.
 
LAJOS ATYA, A LELKI ORVOS
 
Kerényi Lajos piarista szerzetes „65 esztendei áldozatos és fáradhatatlan lelkipásztori szolgálatáért" kapta meg a Mindszenty-emlékérmet.
A piarista papot Juhász Judit a Mindszenty Társaság tagja, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője laudálta. „«Én sosem azt kérdezem, hogy ki akar gyónni. Csak megyek szobáról szobára és beszélgetek. Ha viszont beszélgetünk, a bánatát a legtöbb ember el tudja mondani. Odalépek tehát a bácsihoz, megfogom a kezét, és mondom, amit szoktam: Lajos atya vagyok, lelki orvos, Jézus üdvözli. Erre kapkodva, hörögve kezdi venni a levegőt, és jelzi, hogy segítsek felülni, majd felállni. Kimentünk a folyosóra, de nem tudtam, mit akar. Csak beszélt, beszélt, összefüggéstelenül, olyasmiket, hogy én nem így akartam... Egyszer csak megkérdezi tőlem: mi a véleménye Olti Vilmosról? Hohó, mondom, a vérbíróról? Elítélte Mindszentyt, halálra adott sok ártatlan embert, elítélt engem is. Erre rám támaszkodik, és azt mondja: ne mondja, hogy vérbíró, mert én vagyok Olti Vilmos! Majdnem megnyílt alattam a föld. Irgalomért kiáltozott. Engem a mesterem nem arra tanított, hogy bosszút álljak, hát megadtam neki az irgalmat, föloldozást, mindent.” » – ilyen egyszerű szavakkal mondja el a történetet Dr. Kerényi Lajos vasmisés pap, kórházlelkész, fiatalok nemzedékeinek nevelője, sok értékes lelkiségi könyv szerzője. Két évvel ezelőtt, 90 évesen, 65 évi papi szolgálat után vonult nyugdíjba azzal a mély meggyőződéssel a szívében, „akkor hát megkezdem a második 90 évemet.”
Lankadatlanul kilenc kórházban és tizennégy intenzív osztályon látogatja, látogatta a betegeket, immár több mint hat évtizede. Nem is tehet mást, hiszen az Úr kiszemelte erre a feladatra.”
 
Elhivatottság, hit, szeretet és figyelem, melyek segíthetnek az emberiség problémáin. Lajos atya élete nem volt könnyű, munkájáért sokáig üldözték, de hite és lendülete által sokakon segített és segít ma is.
Lajos atya 1927-ben, Almásfüzitőn született, egy gyártelepen, vasutas családba.
Tanulmányait a tatai piaristáknál végezte, azonban 18 évesen, az érettségi előtti évben elvitték katonának. A frontra került és ott harcolt, míg fogságba nem esett. A Szovjetunióba vitték egy szénbányába, ahol ő volt a 93-as számú hadifogoly. Az fájt neki, hogy szám lett belőle, és elveszítette nevét. Hite még a nyomorban sem hagyta el, néhány társával együtt többször visszalopták a nyakukban hordott keresztet és azt viselték, a felszíni munkákon is. Meghatva mesélte, hogyan futottak hozzájuk a szegény, beteg gyerekek a kereszt láttán és hogyan dicsőítették Jézust. Sőt, elmesélte, hogy még felnőttek és katonák is tettek nekik titokban hitvallást, ami az erősen ateista környezetben rendkívül veszélyes volt. Végül vérhassal és egyéb betegségekkel tért haza, ahol felgyógyulva újra elvégezte a gimnázium utolsó évét és sikeresen leérettségizett. Ezután a piaristáknál végzett summa cum laude. A tanulmányai alatt elért sikerei megerősítették hitében és segítettek neki a háború okozta megrázkódtatások feldolgozásában. A háborús évek tapasztalatait ma egy Ady idézettel írja le: „Nem bírom már harcom vitézül, Megtelek Isten-szerelemmel”.
 
Miután 1952-ben megkezdte papi hivatását az ávósok üldözni kezdték. Néhány évente áthelyezték, rendszeresen feljelentették és néhányszor még a börtönt is megjárta. Két fő bűne volt: a fiatalokkal és a betegekkel való foglalkozás. Lajos atya azonban hamar felfedezte üldöztetésének előnyét, az egész országot bejárva, az új helyeken mindig óriási lendülettel vetette magát a munkába és közben megismerte azt a rendkívüli tehetségét, ahogy a fiatalokkal tud bánni. Ez alatt az idő alatt a hitet és az eszményeket így még több helyre eljuttathatta. Önéletrajzi könyvének címét is ez az időszak ihlette: Adj nekem lelkeket, Uram! A gyerekek mindenhol rajongtak érte és ő munkáját szeretettel és szenvedéllyel végezve hitet adott nekik egy olyan rendszerben, ahol az „ideológia” ezt nem engedte.
 
A KERESZTÉNY MUNKÁSIFJAK SZÓSZÓLÓJA
 
Hollai Ferencet a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete volt titkárát nem tudták megingatni hitében, ezért a dél-budai internálótáborba, majd Kistarcsára vitték. Egyszerű melósnak nevezi magát, de tegyük hozzá olyan egyszerű melós, aki még most is, 97 évesen franciából és németből teológiai műveket fordít.

Hollait Soós Viktor Attila a Mindszenty Társaság tagja, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja laudálta. A méltatást egy régi párbeszéd-idézettel kezdte:
„ – De régen találkoztunk Ferikém! Hány gyermeked van? – Nyolc. – Ebből fiú? – Hét. – És pap lesz közülük? – Egy most készül annak. – Jól van, ha felszentelték, küld ide nekem! – Bíboros atya, itthon is szükség van papokra. – Tudom, tudom, fiam.” A Pázmáneumban hangzott el ez a beszélgetés Mindszenty József bíboros és Hollai Ferenc között, amikor kedves feleségével Lourdes-ba mentek, hogy házassági évfordulójukat ünnepeljék. Ott találkoztak a hajdani hercegprímással, akinek a szellemisége Hollai Ferenc életútját meghatározta.

Azt szokta mondani, hogy egyszerű melós – folytatta Soós Viktor Attila – elektroműszerészként a Tungsram Egyesült Izzó és Lámpagyárban dolgozott a ’30-as, ’40-es évek fordulójától. A II. világháború végén francia hadifogságba került, ezt megelőzően pedig 21 évesen a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesületének (KIOE) lett a titkára.

„Ha a két világháború közti Magyarországra és a benne élő munkásfiatalokra, akár a mezőgazdaságból élőkre, vagy a különböző szakterületek fiataljaira gondolunk, akkor nagyon sokszor alaptalanul vádolták meg az egyházat azzal, hogy nem foglalkoztak a munkásifjakkal. A két világháború között a magyar egyház nyugati mintára elkezdte a mezőgazdaságból élők, a munkások és egyéb területeken dolgozó fiatalokat felkarolni, megsegíteni. Hollai Ferenc, mint munkásfiatal így került kapcsolatba a KIOE-val. De olyan emberekkel is, akik ma már a boldogok és a szentek társaságába tartoznak. Mindig nagy tisztelettel és szeretettel beszél Sándor István szalézi szerzetes testvérről, akit barátjának nevez, de a legmeghatározóbb számára Mindszenty bíboros tanítása, útmutatása volt. 1947-ben a katolikus püspöki kar és Mindszenty József meghirdette a Boldogasszony Évét, s ennek az ünnepségsorozatnak a kezdő állomása Esztergomban volt. Ott a püspöki kar, élén a bíborossal szentmisét mutatott be, s a munkás fiatalok nevében Hollai Ferencet kérték fel, hogy mondjon beszédet annak a több tízezres tömegnek, akik együtt imádkoztak, s akik együtt akarták a II. világháború utáni Magyarország szellemi, keresztény megújulását. Már ekkor felfigyelt az államvédelem Hollaira, akit megfosztottak munkájától. Hollai a Jóisten kegyelméből találkozott Lénárd Ödön piarista szerzetessel, aki megbízta a Katolikus Szülők Vallásos Szövetsége titkos nyomdájának üzemeltetésével, nyomdagépeinek karbantartásával. Besúgták, és Hollai Ferencet egyházi feladatvállalásai miatt letartóztatták, az Andrássy út 60.-ban megkínozták, majd 1948-ban előbb a Buda-Déli központi internálótáborba, majd a kistarcsai internálótáborba került. Szabadulása után egészen a rendszerváltozásig figyelték minden lépését, rendőrségi felügyelet alatt tartották, s 1961-ben, mikor a legnagyobb egyházellenes letartóztatási hullám, a Fekete Hollók-ügy elindult, újra kihallgatták. Ugyanazok a reflexek, magatartásformák voltak jelen a ’60-as években, mint az ’50-es években. Az, hogy Rákosi-rendszerből Kádár-rendszer lett, az csak a névváltoztatás, mert az egyház üldözése ugyanúgy jelen volt. (…) Hollai Ferenc 97 évesen szellemi frissességben él, s minden nap hálát ad a Jóistennek, hogy ilyen gazdag élettel ajándékozta meg.”
 
Hollai Ferenc a munkás fiatalok között végzett fél évszázados szervező tevékenységéért, a hadifoglyok és az internáltak közötti „bátor jelenlétéért" vehette át az elismerést.
 
70 ÉVE MINDESZENTY A PÉLDAKÉPE EGY CSENDES-ÓCEÁNI SZIGETORSZÁGNAK
 
A Palaui Köztársaság területén működő Mindszenty High Scool hét évtizedes ifjúságnevelő munkájáért, Mindszenty József emlékének ápolásáért kapta meg az elismerést.
 
Dr. Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára elmondta: a 241 csendes-óceáni szigetből álló Palaui Köztársaság lakossága alig több mint húszezer, legnagyobb szigetén található a magyar bíborosról elnevezett iskola. A Mindszenty középiskolát 1949-ben alapították, és az, hogy az akkor egy éve börtönben lévő bíboros-hercegprímásról nevezték el, jelzi, hogy Mindszenty helytállása az egész világ figyelmét Magyarországra irányította.
 
Bencze József, Magyarország manilai nagykövete közölte, hogy egy amerikai jezsuita határozta el, hogy iskolát alapít Koror szigetén. Az iskolaépítés támogatói között egy névtelenséget kérő magyar is volt, és mivel az ismeretlen magyar adta a legnagyobb adományt, ő javasolhatott nevet az intézménynek. Hozzátette: az intézmény a szigetország legszínvonalasabb iskolája – az ország vezetői ott végeztek –melynek diákjai ismerik a magyar bíboros életét.
 
A Fülöp-szigetektől keletre fekvő, mindössze 21 ezer ember által lakott Palau 1994 óta független ország; 250 szigete közül a legnépesebben, Kororon található a Mindszenty High School. Mottója szerint „jó állampolgárt, jó keresztényt és jó palauit” nevel tanítványaiból.
 
2017-ben Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Palauval. Szijjártó Péter miniszter úr akkor elmondta, hogy 2011-ben hozott határozatot a köztársasági elnök arról, hogy Palauval és több csendes-óceáni szigettel diplomáciai kapcsolatot kell létesíteni, de ez mindeddig nem történt meg. Úgy vélte, ennek pótlása azért is nagyon fontos, mert Palaunak van magyar vonatkozása: az egész térségben egyedüliként az egyik iskoláját Mindszenty József bíborosról nevezték el, ezért az ország „lelki kötődése” Magyarországhoz egyértelmű.
 
AKIK KODÁLY SZELLEMÉBEN HANGJEGYRŐL HANGJEGYRE ÉPÍTKEZNEK
 
A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát a szakrális zenei műveltség érdekében végzett, több mint három évtizedes iskolateremtő és ifjúságnevelő munkájáért tüntették ki.
 
Dr. Dabóczi Kálmán, a Mindszenty Társaság tagja, a 72 Tanítvány Mozgalom elnöke az iskoláról laudációjában elmondta, hogy az 1988-ban alapított iskola a nyugat-európai, úgynevezett katedrális iskolák magyar változata, ahol a liturgikus szolgálatot végző énekesek magas színvonalú nevelésben, oktatásban, hangszeres képzésben részesülnek.
 
A Magyarországon máig egyedülálló intézmény Kodály nemzetnevelő elveit szeretné megvalósítani, ezért nevelésének egészében fontos szerepet tölt be a zenei nevelés. A tizenkét évfolyamos, fővárosi és Pest megyei beiskolázású intézményben egy nevelési egységben él általános iskola, gimnázium, zeneiskola és zeneművészeti szakképzés. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 2018-ban elnyerte a Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár kitüntető címet.
 
Sapszon Ferenc valódi kórusiskolát, a nyugat-európai katedrálisi kórusiskolák mintájára, a magyar kodályi hagyományok folytatójaként akart létrehozni, és ez sikerült is neki. Ezek az iskolák nem zenésznevelő intézmények. Teljes embert nevelnek a zenének – zenélésnek, a nagy pedagógiákban és a Kodály-koncepcióban is hangsúlyozott alapvető szerepével. Ilyen iskolákban nőnek fel muzsikáló tudósok, orvosok, zeneértő matematikusok, akiknél a zenekultúra beépül az egyetemes emberi kultúrába. Egyszóval művelt muzsikusok, vagy bármely hivatásban dolgozó zenével átjárt más emberek. Ilyen iskolákban remélhető, hogy felnőnek olyanok, akik személyes élményeik, és alapvető zenei tudás birtokában felnőttként is megmaradnak az egyetemes értékek bűvöletében, igényes, értelmes, és zenével is átitatott életet teremtve maguknak, családjuknak, szűkebb és tágabb közösségekben egyaránt.
 
A rendezvény a „Boldogasszony anyánk" katolikus néphimnusz eléneklésével zárult.
 
***
Az emlékérmek átadása előtt az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek emléktábláját az Országházban.
 
A díjat adományozó Mindszenty Társaság 2004-ben alakult, célja Mindszenty József emlékének ápolása, a volt főpap történelmi életművének megismertetése a közvéleménnyel, a bíboros teljes életútjának feltárása, továbbá boldoggá avatásának szorgalmazása.
 
Medveczky Attila
 
Hollai Ferenc, a Katolikus Iparosok és Munkásifjak Országos Egyesületének volt titkára, Kerényi Lajos piarista szerzetes, díjazottak, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke, a Palaui Köztársaságban működő Mindszenty High School díját átvevő Bencze József, Magyarország manilai nagykövete, valamint Sapszon Ferenc, a díjazott Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola művészeti vezetője és Friedrich Attila, az iskola igazgatója (b-j) a Mindszenty-emlékérmek átadásán az Országház Vadásztermében 2019. november 3-án. MTI/Kovács Attila

(2019. 11.03.)