Felelevenített népszokás: a kántálás
Karácsony vigíliáján délutántól az ünnep reggeléig karácsonyi énekektől zengett az egész falu.

Hideg szeles éjszakában,
Megjelent az Úr angyala.
Pásztoroknak, akik féltek,
Mondá nekik: ne féljetek,
Menjetek el Betlehembe,
siessetek.
Az éneklés befejeztével a jókívánságot kiáltották kórusban: "Adjon az Isten sok karácsonyestét elérni, ne ilyen szomorút, örvendetesebbet. Bort, búzát eleget, határunkba csendes békességet, szívünkből kívánjuk az egész háznépnek!" A ház asszonyától egy-egy diót, pár szem mogyorót, mákos vagy diós kalácsot, esetleg pár fillért kaptak. Megköszönték, és mentek tovább. A gyerekek estig kántáltak, azután a legények és a nagylányok alkottak kántáló csoportokat, amelyek éjfélig járták énekelve a falut, őket étellel, itallal kínálta meg a háziasszony. A felnőttek szívesen énekelték a következőt:
Angyali glória zeng Betlehem felől,
Nagy fénnyel ím, kinyílt az ég.
Pásztorok ébredezzünk, gyorsan útra föl,
A Szűz ma szülte kisdedét.
Szent jóslat int a fölkelésre,
Dávid király jövendölése,
Föl, pásztorok, keressük föl tehát
Jézust, az árva népek óhaját.
Éjfélkor elcsendesedett a falu, mindenki ment a misére. Ezt követően a fiatal házaspárok a komákkal, sógorokkal kántáltak tovább hajnalig. A fiatal férj vagy a feleség szüleinél kezdték, majd mentek sorba a rokonokhoz, barátokhoz, szomszédokhoz. Énekeltek, ettek, ittak, de nem mulatásszerűen, hanem csak ünnepi hangulatban hajnali ötig, amikor az elsőt harangozták a "pásztorok miséjére", amely fél hatkor kezdődött.
Karácsony vigíliáján tehát délutántól az ünnep reggeléig karácsonyi énekektől zengett az egész falu. Felejtették a haragot, a sérelmeket, és tiszta szívvel, öröménekekkel köszöntötték a szeretet ünnepét.
forrás:ujember.hu