Szerelmi dráma, betörések és botrányok –egykori pozsonyi szilveszterek

Amikor két pozsonyi utcát akartak elárverezni

A régi megsárgult újságokat lapozgatva sok izgalmas és egyben meghökkentő történet tárul elénk. A következőkben azok közül az érdekes és hajmeresztő sztorik közül válogattunk, amelyek Szilveszter táján Pozsony és környékén történtek.
 
Betörések
 
1934 szilveszter éjjelén történt, hogy Hóra József pozsonyi mészáros gyanús zajt hallott üzletéből. Villanylámpával ezért kutatni kezdett az üzletben, amikor a terem egyik sarkában egy fiatalembert talált meghúzódva. Azonnal fülön csípte és átadta az illetőt az őrtálló rendőrnek. Mint kiderült, egy 19 éves lábi munkanélküli fiatal férfi volt a betörő (Láb - község a Malackai járásban), aki beismerte, hogy rendszeresen dézsmálgatta Hóra József üzletét. Védelmére csupán annyit mondott, hogy nagy nyomora vitte rá a bűnre.
 
1928 szilveszter éjjelén két veszedelmes prágai betörőt fogtak el Pozsonyban. A szolgálatban lévő rendőr a Városháza-utcában üvegcsörömpölésre lett figyelmes. Ekkor a Gaspierik és társa nevezetű bankház előtt két gyanús alakot vett észre. Amikor a rendőr feléjük közeledett, a két férfi futni kezdett a Lőrinc-kapu irányába. A rendőr utánuk vetette magát és vad hajsza következett. A betörők a Halász-kapu felé vették az irányt, de vesztükre az utca tele volt járókelőkkel, úgyhogy a rendőrőrmester a szilveszteri járókelők segítségével elfogta őket. Később kiderült, hogy két veszedelmes prágai betörőről van szó, akik több betörést is elkövettek már. A legutóbbi Prágában történt, amikor fényes nappal egy ékszerüzletet fosztottak ki.
 
Szilveszter éjszakáján agyonlőtték a falu szépét
 
Szörnyű szerelmi dráma játszódott le 1934 szilveszter éjjelén a Pozsony környékén található Báhony községében (Bazini járás). A 23 éves Kottinger Katalin a falu legszebb lánya volt, akinek Báhony összes fiatal férfija csapta a szelet. A lány szíve azonban egy bizonyos Gasparovics Jánosé volt. A férfi viszont akkortájt katonai szolgálatra vonult be. „S amilyen ingatag a női szív” – írja a korabeli lap - a leány csakhamar egy Svorc János nevezetű, 24 éves lakatossal ismerkedett össze.
 
Szilveszter estéjén a helyi kocsmában mulatságot rendeztek. Svorc megbeszélte a lánnyal, hogy együtt mennek el a mulatságra. Szilveszterkor azonban Gasparovics is szabadságot kapott, és hazajött Báhonyba. Mikor ezt Katalin megtudta, megfeledkezett Svorcnak tett ígéretéről, és a szilveszteri mulatság helyett az állomásra ment ki, hogy régi kedvesét megvárja. Amikor a katona megjött, a pár együtt ment az állomásról a leány szüleinek házába.
 
Eközben Svorc hiába várta a kocsmában kedvesét. Ittas állapotban aztán a lány házához indult, hogy megtudja, miért nem jött Kati a mulatságra. Elbújt a ház kapujában, majd nem sokkal ezután meglátta megjönni a lányt karonfogva a katonával. Svorc határtalan dühre gerjedt a lány hűtlensége láttán, kiugrott rejtekéből s heves szidalmak közepette revolverét a katonára fogta. A revolver csütörtököt mondott, de a következő pillanatban már a fegyvert a lány melléhez szegezte. Eldördült egy lövés és a fiatal lány véresen esett a földre.
 
A dörrenésre kiszaladtak a házbeliek és a szomszédok is, a merénylő pedig eközben elmenekült. A család azonnal a szomszéd Cífer községébe hajtott orvosért, ám mire az megérkezett, a leány sajnos elvérzett. Svorc újév hajnalán önként jelentkezett a rendőrségen és bevallotta szörnyű tettét. Az ifjú szépség így halálos féltékenység áldozata lett.
 
Botrányos színházi előadás
 
1926-ban botrányba fulladt a Szilveszter-estély a pozsonyi színházban. Szilveszterkor „elsőrendű bécsi művészek" fellépését hirdették a városi színházban. Amikor azonban a színházi előadás elkezdődött, a pozsonyi közönség felháborodással vette tudomásul, hogy a hirdetett művészek helyett egy silány csapat produkálta minden kritikán aluli mutatványait. A nézők az igénytelenség és képzetlenség láttán hatalmas macskazenét csaptak, majd elkeseredve követelték vissza a rendezőségtől a belépődíjat. „Hasonló színházi botrány Pozsonyban 15 év óta nem volt” – írja a korabeli lap.
 
Magyarul kért jegyet, a pénztáros erre felszólította, hogy beszéljen szlovákul
 
„Tarthatatlan állapotok a tornóci vasútállomáson” – olvashatjuk 1927. december 30-án egy korabeli lapban. A Vágsellye közelében található Tornóc községének lakossága akkoriban 66%-ban magyar volt (összehasonlításképpen ma 76,2 százalékban szlovákok lakják – szerk.megj.).
 
Ennek dacára a vasútállomás cseh és szlovák hivatalnokai nem akartak az emberekkel magyarul beszélni. Történt aztán, hogy egy bizonyos Vanek Lajos nevű cseh tisztviselő felháborító módon viselkedett egy magyar utassal (és egyben dunaszerdahelyi lakossal). Az illető dr. Szeiff Géza ügyvédjelölt volt, a Csallóközi Hírlap szerkesztője, aki jegyet kért a pénztárnál Pozsonyba.
 
Vanek a pénztárnál viszont ezúttal sem akart magyarul beszélni. Kijelentette, hogy Pozsony már nincs, így ha tetszik, Bratislavába, vagy Prešporokba ad jegyet, de Pozsonyba nem. A szlovákul nem beszélő fél nem értette a pénztárnok megjegyzéseit, és követelte, hogy magyarul beszéljen vele. Vanek erre dühbe gurult, szidni kezdte a magyarokat, és Szeiff Gézát a legocsmányabb kifejezésekkel illette.
 
Vanek nem volt hajlandó jegyet adni annak ellenére sem, hogy a pénzt a jegyre elvette: sem a pénzt nem adta vissza, sem jegyet nem adott. Szeiff Géza panaszt akart tenni az esetről, de Vanek a legdurvábban kiutasította. Eközben berobogott a vonat és Szeiff felszállt az egyik kocsiba. Ekkor Vanek a már meginduló vonatot megállítatta, majd a kalauz társaságában igazoltatta a magyar férfit. „Szeiff Géza a hivatalos hatáskörét túllépő és túlbuzgó vasutas ellen megtette a feljelentést. Az esetet a vasútigazgatóság figyelmébe ajánljuk” – írja a korabeli lap.
 
Két pozsonyi utcát akartak elárverezni
 
Egyedülálló peres ügy foglalkoztatta Pozsony városát 1935 január elején. A helyi bíróság árverést tűzött ki két pozsonyi utcára, amire még nem volt példa! Az eset ezért óriási feltűnést keltett nemcsak a jogászok, de a nagyközönség körében is.
 
Miután Gallé János ismert pozsonyi kertész és háztulajdonos meghalt, nagy vagyont hagyott hátra egyetlen fiára. A fiú azonban meglehetősen költekező életmódot folytatott, ezért a bankok csakhamar rátették kezüket a Gallé-telkekre.
 
Az idős Gallé még élete során olyan megállapodást kötött Pozsony városával, hogy a Kertész-utcából (mai Záhradnícka ulica) benyíló egyik telken, illetve az ötödik kerületben lévő telkein utcákat nyithat. Ezeket az utcákat aztán a város kisajátította (az egyik utcát, amely a Kertész-utcából nyílt, ki is köveztette a városvezetés, és elnevezte Rendőr-utcának).
 
Eközben a Pozsonyi Első Takarékpénztár pert indított a Gallé örökös ellen. A perirat szerint Pozsony városának nem volt jogában kisajátítani a Gallé-féle telkeket és azokon utcákat nyitni, mert semmiféle írásbeli megállapodás nincs arról, hogy Gallé a telkeket átadta a városnak.
 
A bank arra kérte a bíróságot, hogy tűzzön ki árverést a Gallé-féle telkekre, pontosabban a kikövezett Rendőr-utcára, és az ötödik kerületben lévő, egyelőre névtelen utcára. A bíróság ezt elfogadta, és mindkét utcára árverést tűztek ki. Gallé Lajos jogtanácsosa ugyanakkor fellebbezést nyújtott be a különös árverési végzés ellen arra hivatkozva, hogy a két utcát közérdekből nem szabad elárverezni. A példátlan ügyben való döntést nagy érdeklődéssel várták akkoriban a pozsonyiak.
 
Forrás: Prágai Magyar Hírlap
 
Fotó:  Bóléivás - 1918. január 1.
Fotó forrása:  Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (mandadb.hu)