A Szent Balázs doktorunknak hogy ma vagyon napja – torokbajűzés

„S már az orvosok / kése fenyeget, rossz nyakam / fölvágni, melyet hajdan oly megadón / hajtottam gyertyáid közé, / mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!“ (Babits: Balázsolás)

A kora középkortól kezdve a gyermekhalandóság egyik legfőbb oka a torokgyík (diftéria) volt, mely hosszú évszázadokon át tömegével szedte apró áldozatait. Jeles íróink, Móra Ferenc, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond szívszorító elbeszéléseiben olvashatunk a torokgyík kis áldozatairól.
 
Ma van Balázs napja, amihez számos régi népszokás, időjóslás és vallási szertartás is fűződik. Nyilván nem véletlenül, hiszen a tél második felében járva az emberek már nagyon várták a tavaszt, amitől bőséget és egészséget reméltek.
 
De ki is volt Szent Balázs? Egy olyan szent ember, aki sokaknak segített, sokakkal csodát tett. A legenda szerint egyszer megmentette egy özvegyasszony fiát, akinek halszálka akadt a torkán. Az asszony köszönetként ételt és gyertyát vitt neki ajándékba. Már a 6. században, ha valakinek halszálka akadt a torkán, ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
 
Valószínűleg ennek nyomán alakult ki a balázsáldás egyházi szokása. Aki a mai napon katolikus templomba megy, az részesülhet benne. A pap a szentmise után két keresztalakot formázó gyertyát tart a hívők álla alá és a következő szöveget mondja: „Szent Balázs püspök közbenjárására szabadítson meg Isten a torokbetegségtől és minden bajtól. Amen.”
 
Ha belegondolunk, hogy még néhány évtizede is hány kisgyermek halt meg torokgyíkban és hány ember esett áldozatul ma már banálisnak számító betegségeknek, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy az emberek Isten segítségét kérték a baj elkerülése és gyógyítása érdekében.
 
 
Babits Mihály megrendítő hatású Balázsolás című versében a meggyötört, esendő ember kétségbeesésével kér segítséget Szent Balázstól a műtét szerencsés kimenetele érdekében: „S már az orvosok / kése fenyeget, rossz nyakam / fölvágni, melyet hajdan oly megadón / hajtottam gyertyáid közé, / mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!“
 
***
 
A mai ünnepnaphoz kötődik a balázsjárás is, mely manapság kiveszőben van, pedig valaha a Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban és a Csallóközben is szokás volt. Ennek lényege, hogy az iskolás gyerekek csákóval, süveggel a fejükön jártak házról házra – adománygyűjtő céllal. Az összegyűlt adomány a tanítók és más iskolai dolgozók jövedelempótlását szolgálta tulajdonképpen, de a gyerekeket is megvendégelték belőle.
 
felvidek.ma nyomán