Harminc évnyi késésben

Gondolatok az új Nemzeti alaptantervről

Az idei év eddigi legfontosabb oktatáspolitikai híre volt Kásler Miklós bejelentése, miszerint több éves munka után elkészült a megújult Nemzeti alaptanterv (NAT), amely számos változást tartalmaz a korábbi dokumentumhoz képest. Mivel a dokumentum napvilágra kerülésétől kezdve zajló elképesztő támadás-sorozat egyértelműen politikai célzatú, írásunkban elsősorban szakmai szemmel igyekszünk górcső alá venni az új Nemzeti alaptantervet.
 
Az új NAT hivatalosan a január 31-én hatályba lépő kormányrendelettel vált érvényessé. Számos változtatást tartalmaz az eddig hatályos alaptantervhez képest, és idén ősztől lép majd életbe, felmenő rendszerben. Ez azt jelenti, hogy a szeptember elsejével induló 2020/21-es tanévben már részben az új NAT irányelvei szerint zajlik majd az oktatás, ám egyelőre csak az 1., az 5. és a 9. évfolyamon. S mivel minden évben eggyel növekszik az új NAT alapján tanított évfolyamok száma, így négy év elteltével zajlik majd az oktatás valamennyi általános- és középiskolás tanuló számára az új alaptanterv irányelvei szerint.
 
Mielőtt néhány tantárgy esetében konkrétumokat is említenénk, fontos kiemelni, hogy az új NAT készítői bizonyos értelemben eleve a lehetetlenre vállalkoztak. A tapasztalatok alapján egyértelmű volt ugyanis, hogy a mai általános- és középiskolás diákok túlterheltek. Olykor már az általános iskola felső tagozatában is 7 órájuk van a gyermekeknek, s mivel a különböző tehetséggondozó-, fejlesztő-, felzárkóztató órák, valamint a szakköri foglalkozások csak ezután következnek, egyes napokon akár 8-9 órája is van a felső tagozatos tanulóknak. Az tehát egyértelmű volt, hogy óraszám-csökkentésre lenne szükség. Ám az érme másik oldala meg az, hogy nem találni olyan pedagógust, aki elégedett lenne a saját tantárgya óraszámával, és a szaktárgyi ismeretanyag megfelelő színvonalú átadása okán ne tartaná szükségesnek az általa tanított tantárgy heti órakeretét legalább egy-két órával megnövelni. Ha meggondoljuk, hogy például földrajzból heti 1,5 óra a jelenlegi óraszám – ami a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy az egyik félévben 1, a másikban pedig 2 földrajzóra van az órarendben –, könnyű belátni, hogy ez mennyire kevés.
 
Itt tehát már eleve van egy olyan ellentmondás, amely áthidalhatatlan, hiszen nem lehet egyszerre növelni a tantárgyak óraszámait, és ezzel egyidejűleg csökkenteni a diákok össz-óraszámát. Vagyis az új NAT elkészítésekor választani kellett, hogy a diákok terheinek csökkentése, vagy a tantárgyi óraszámok növelése kerüljön előtérbe. A NAT készítői – megítélésem szerint helyesen – az előbbi mellett tették le a voksot. Ez azért jó döntés, mert a kevésbé leterhelt, ezáltal szellemileg frissebb, koncentráltabb gyermek nagyobb eséllyel fogja elsajátítani a szükséges tananyagot még akkor is, ha a kívánatosnál egyébként alacsonyabb az adott tantárgy óraszáma.
 
Az új NAT a következő óraszámokat határozta meg. Az általános iskola 1-3. évfolyamán 24, a 4. évfolyamán 25, az 5-6. évfolyamán 28, a 7-8. évfolyamán 30, a középiskolában (9-13. évfolyamon) pedig 34 óra lehet a maximális heti óraszám. Ez alól a két tanítási nyelvű, illetve a sportiskolák sajátos tanrendjük okán bizonyos szinten eltérhetnek, de az iskolák nagy többsége nem. Ez az új óraszám-előírás teljesíti azt az elképzelést, hogy csökkenjenek a gyermekek terhei, hiszen – az általános iskola felső tagozatánál maradva – még a legfelső két évfolyamra járóknak sem lehet átlagosan napi 6 óránál többjük, alsóban pedig legfeljebb napi 5 órája lehet átlagosan a gyermekeknek.
 
A tantárgyi óraszámok kiosztása tekintetében igen fontos azonban kiemelni, hogy a NAT továbbra is minden évfolyamon biztosít mozgásteret. Ugyanis a kötelező óraszám és a maximális órakeret sehol sem egyezik, alsó-, felső tagozatban, valamint a középiskolában is van heti legalább 2, de akár 9 órányi szabadon tervezhető órakeret. Ennek jelentőségére még visszatérünk.
Ami az új alaptanterv egyes tantárgyait illeti, különösen sok bírálat érte a magyar nyelv- és irodalom NAT által meghatározott új irányelveit, illetve egyes szerzők beemelését a tantervbe. Úgyszintén érte bírálat a tanterv történelemre, valamint természettudományi- és az idegennyelvi oktatásra vonatkozó részeit. Nézzük meg ezeket részletesebben is.
 
Az idegennyelvi oktatás terén a következők lépnek életbe szeptembertől. Hivatalosan az általános iskola 4. osztályától indul majd el az első idegen nyelv oktatása. Ez nagy vihart kavart sokaknál, ám a bírálatok valószínűleg figyelmen kívül hagyták a vonatkozó bekezdés további szakaszát, amely világosan kiemeli, hogy abban az esetben, ha egy adott intézmény az 1–3. évfolyam idegennyelv-oktatásában a szakképzett pedagógus alkalmazását meg tudja oldani, és az iskola pedagógiai programja erre lehetőséget ad, akkor az első idegen nyelv oktatása már ezeken az évfolyamokon is megkezdhető. A fentebb említett szabadon választott órakeretet felhasználva tehát továbbra is nyújtható nyelvoktatás akár mind a nyolc általános iskolai évben. Vagyis nincs szó arról, hogy immáron mindenképpen megszűnik a nyelvoktatás az alsó tagozat első három évében. Az első idegen nyelv megválasztásakor biztosítani kell, hogy azt a felsőbb évfolyamokon is folyamatosan tanulhassák. A második idegennyelv a 9. évfolyamon lép majd be a tanulók életébe.
 
A természettudományok oktatása terén is történik változás, hiszen az alsó tagozatban az első két osztályban megszűnik az önálló környezetismeret óra. Helyette a magyar nyelv és irodalom órák olvasmányaiba kerül be sok ismeret a bennünket körülvevő környezetről. Itt felmerül a kérdés, hogy az olvasásórák környezet-témájú olvasmányai vajon kiváltják-e az önálló tantárgyként jelen lévő környezetismeretet és annak sokrétű tananyagát? A 3-4. évfolyamon heti egy környezetismeret óra már lesz, s a felső tagozatba lépve továbbra is heti két óra lesz majd, immáron természettudomány néven. A felső tagozat utolsó két évében a jövőben lehetőség lesz arra, hogy „természettudomány” néven összevontan kerüljön oktatásra a három természettudományos tantárgy (biológia, kémia, fizika), de ez sem lesz kötelező. Az intézmények, ha úgy látják jónak, továbbra is megmaradhatnak a diszciplínák szerinti elkülönítésnél. Az óraszámok érdemben nem változnak, s amennyiben valahol a közös tantárgy mellett születik döntés, akkor 7. évfolyamon heti 4 óra, 8. évfolyamon pedig heti 5 óra áll majd rendelkezésre. A földrajz továbbra is külön tantárgy marad, 7. évben 2, 8. évfolyamon pedig 1 órában hetente.
 
A történelem tantárgyra vonatkozó alaptantervi irányelvekben örömteli, hogy a történelem óraszáma megmaradt, sőt, az állampolgári ismeretek külön óraszámot kapott az általános iskola 8. évfolyamán. Mivel eddig a heti két történelemóra keretén belül kellett az állampolgári ismereteket is átadni a végzősöknek, lényegesen csökkent a történelemtanításra fordítható óraszám. Ez az új NAT alapján szerencsére véget ér, a két történelemórát 8. osztályban is egészen tanév végéig történelemoktatással lehet majd eltölteni. A XX. század második felének jelentős változásai, tragédiái és azok alapos bemutatása bőven meg is kívánja a heti két órát. Történelemből a korábbiaknál szerencsére jóval hangsúlyosabb szerepet kap a nemzeti érzületre való nevelés kérdése. Ez konkrétan is szerepel az alapelvek megfogalmazásában: „A történelem tantárgy tanulása folyamán a tanuló számos olyan történettel, konfliktussal, dilemmával, emberi magatartással és sorssal találkozik és foglalkozik, amely nemcsak tájékozottsága, életismerete és gondolkodási képessége kibontakozásához járul hozzá, hanem erkölcsi és érzelmi fejlődését is szolgálja. A magyar történelem tanulása és tanulmányozása segít megértenie Magyarország és a magyar nemzet helyét és helyzetét a világban, és segít elmélyíteni benne a hazaszeretet érzését.”
Az eddigiekhez képest megnő a magyar történelem eseményeinek bemutatása, az egyetemes történelemhez képest: „A történelem tantárgy tantervének középpontjában a magyar nemzet és Magyarország története áll. Ez a témák arányán, az egyes témák részletezettségén túl abban is megmutatkozik, hogy több általános európai jelenség is konkrét magyar példákon keresztül kerül bemutatásra. Ennek révén a tanuló a magyar történelmi jelenségeket elsősorban nem általános modellek alapján, hanem a konkrét történelmi helyzet jellegzetességeit figyelembe véve tanulmányozhatja. Ez a megközelítés hozzásegíti a tanulót, hogy megértse és méltányolja a magyarság, a magyar nemzet, illetve Magyarország sajátos helyzetéből adódó jelenségeket és folyamatokat, így alakulhat ki benne a tényeken alapuló reális és pozitív nemzettudat.”
A magyar megmaradás szempontjából a pozitív nemzettudat kialakítása az előttünk álló évtizedek kihívásai közepette a legfontosabb dolgok egyike, amelyhez a tanárok – és azon belül is a történelemtanárok – nagyon sokat tehetnek hozzá. Nagyszerűnek kell értékelni azt, hogy mindez végre deklaráltan része lett a Nemzeti alaptantervnek.
S ha már a nemzettudat ápolása és erősítése szóba került, akkor térjünk rá a legtöbb kritikával illetett magyar nyelv és irodalom tantárgyra. Érdekes módon itt nem is az óraszámokkal volt baja a bírálóknak, hanem azzal, hogy új írók-költők munkássága is része lett az alaptantervnek. A legtöbben Wass Albert és Nyirő József személyét kritizálták, egyes helyeken fasisztának bélyegezve az erdélyi magyar irodalom két, kimagasló alakját.
 
Mivel a magyarság sorsát, benne a kisebbségi létbe kényszerült erdélyi magyarság megmaradásért folytatott küzdelmét, szenvedéseit mélyrétegeiben is bemutató, színvonalas írói munkásságuk megkérdőjelezhetetlenné teszi az alaptanterve kerülésüket, a bírálatot semmiképpen sem értékelhetjük szakmainak. Annak okát ott kell keresnünk, hogy a második világháború után szovjet támogatással hatalomra kerülő bolsevik/kommunista rendszerben ezek az írók az elhallgatás sorsára jutottak, műveik hozzáférhetetlenekké váltak. Bár a rendszerváltozás után immár legalább olvashatók lettek a Wass- és Nyirő-regények, ám az a szellemi kör, amely évtizedekig elhallgatta a két írót, most is jelen van a közéletünkben, és most is gyűlölettel átitatott félelemmel nézi ezen írók szerény térnyerését. Így tehát a Wass- és Nyirő-ellenes kirohanások mögött egyértelműen politikai-ideológiai okokat fedezhetünk fel. Ezen túllépve azonban feltétlenül örömmel tölthet el bennünket, hogy a két jeles író immár a tananyag része lett, szakmailag mindenképpen indokolt volt ez a lépés.
 
Összegezve el lehet mondani, hogy az új NAT egyes pontjaiban talán kifogásolható ugyan (pl. a környezetismeret órák megszüntetése 1-2. osztályban), ám a bírálatok nagy részének nincs valós alapja, azok kizárólag hangulatkeltést, politikai célokat szolgálnak. Ami a szakmai köntösbe bújtatott bírálatokat illeti: amint azt írásunkban kifejtettük, olyan alaptanterv eleve nem készíthető, amely egyszerre csökkenti a diákokra nehezedő, kétségkívül jelentős terheket, ugyanakkor ezzel egyidejűleg tantárgyi óraszámnövekedéseket is produkál. Ráadásul a meglehetősen nagy mozgásteret biztosító, szabadon választott órakeretnek köszönhetően számos lehetőség kínálkozik majd az iskolák számára egyedi órarendek kialakítására.
Rendkívüli értéke viszont a dokumentumnak, hogy például magyar irodalomból végre beemelt a tantárgyi törzsanyagba olyan szerzőket, műveket, amelyeket normális esetben közvetlenül a rendszerváltozás után a NAT részévé kellett volna tenni, vagy éppen történelemből végre kellő súlyt kap saját nemzetünk múltja, s emellé egy pozitív nemzettudat kialakítását tűzi ki célul.
 
Mindezek eredményeként végre joggal biggyeszthető oda az alaptanterv elé a „nemzeti” jelző. Harminc évvel a rendszerváltozás után éppen itt volt ennek az ideje. A többi már a NAT-ot a hétköznapi munkájuk során élettel megtöltő pedagógusokon múlik…
 
Kovács Attila
 
Fotó: illusztráció