A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

Levelezési cím: 1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13









A fordulat éve és évei VI.

Csütörtökönként Csurka Istvánra emlékezünk saját írásaival, beszédeivel

Az, hogy ma szociálliberális koalíció kormányozza az országot, akkor, nyolcvankilencben dőlt el.
 A vékony gazdasági-pénzügyi elit, amelyet többek között az a Soros György látott el információkkal, aki egy-egy nagy nemzeti valutát – font sterling, líra, DM – is képes megdönteni vagy célba venni, mert összeköttetései révén megneszeli, sőt pontosan tudja is egyes kormányok szándékait, döntéseit, a vékony elit jól kiszámítva csak a pénzügyi irányítás megtartására törekedett, és ezen belül is mindenekelőtt az adósságügyek kezeléséhez ragaszkodott. Ma is ezt teszi. Mert ez a kulcskérdés.
Ha a magyar gazdaság megmarad a járszalagon, ha továbbra is az adósságcsapda mélyén vergődik, ha a tőkekiáramlás folytatódik, akkor egyrészt a politikai hatalom kisebbik részével, amely a választásokon szerezhető meg, úgysem tud mit kezdeni az új kormány, másrészt így szinte erőfeszítés és kockázat nélkül megtartható a lényegi hatalom, és ennek megtartásához meg lehet szerezni a nemzetközi tőke támogatását, amely nemcsak azt fizeti meg és értékeli nagyra, hogy jóvoltukból ez az ország a legjobban fizető adós bonviváni szerepét játssza el, hanem azt is, talán még inkább, hogy korlátlan lehetőséget nyújt így ugyanezen nemzetközi tőke egyes részeinek a piacvásárlásra, a murdochi – lásd fent – befektetésekre.
Magyarország leértékelődik. A gazdaság jól termelő, értékesítésre is alkalmas részei áron alul, a gyengék, rosszak potom áron, szinte ingyen kelnek el, a belföldi piacokhoz könnyű hozzájutni. Ez a bankárelit közreműködik abban, hogy minden átjátszás zökkenőmentes legyen.
Magyarország nem abban az állapotában érdekes azoknak a megbízóknak a szemében, akiknek a megbízásából ez a bankárkör tevékenykedik, amelyben most leledzik, hanem amilyenben majd akkor lesz, amikor a környezet háborúságai elmúlnak vagy lecsillapodnak. Kell egy hely, ahol a majdani nagy keleti befektetések ügyintézői laknak, ahol a központok biztonságban vannak, és ahová az ezekben dolgozó, de keleti, ukrajnai vagy orosz helyismerettel rendelkező embereket le lehet telepíteni. Ahol nem ölik meg őket, hanem esetleg kiszolgálják. Kell egy olyan ország, amelyik el tud tartani embereket, akik nem tartoznak az őslakosság körébe. Amelyik önmagában fogyatkozik.
Ha a fogyás elért egy bizonyos mértéket, akkor már csak arra kell vigyázni, nehogy olyan politika alakuljon ki, amelyik államilag beleavatkozik, s támogatja a törzslakosság szaporodását. Ehhez tehát olyan pénzügyi politikára van szükség, amelyik minden kormányt sakkban tud tartani. Ha az adósságcsapdából való kilépést egyiknek sem engedjük meg, akkor mindegyik kormány élete örökös vergődés. Soha nem lesz rend az országban. Legalábbis addig, amíg a vagyonátjátszás be nem fejeződik. Addig itt válság lesz! De mindig csak olyan kormányt engednek felülni a bakra, amelyik aláírja, hogy ezen az 1972-75 óta tartó pénzügyi-gazdasági politikán nem változtat. Ezen belül a játékteret mindig csak krétával húzzák meg, hogy játék közben fel lehessen törölni a határvonalakat. Jó magaviselet esetén lehet tágasabb is. Ballábasoknak egy kicsivel nagyobbat adnak, eleinte. Az Antall-csapat kisebbet kapott, mint a Horn Gyuláé. De a felmosórongyot már rátették a tolóvillára…
Antall élesen és tisztán látó politikus volt. Nagysága többek között abban is állt, hogy ezt az összefüggés-sorozatot már akkor látta, amikor mások még nem. Többek közt e sorok írójának is csak érzései és sejtelmei voltak minderről. Miközben mások, a nagyon akarók, a lelkesedéstől könnyezők vitték a koszorúkat az első, a második s a többi koporsóhoz, ő maga láthatatlan maradt és elvállalta a szerepet ezekkel a feltételekkel.
Tudjuk, hogy 1989 egyszersmind az iratmegsemmisítések éve is volt. A miniszterelnök számára azonban maradt még elég beszélő dokumentum. Ha nem akar eleve szemet hunyni ezek fölött az életveszélyes összefüggések fölött, akkor a kormányidő legelején meg lehetett volna valamit tenni.
Olyan folyamatoknak, amelyeknek a történelem évtizedekig ágyazott és ásott medret, nyilván nem lehet egyik napról a másikra gátat vetni, azonban ha az ellenállást meg sem kísérli az, akit erre hatalmazott fel a népe, az bűnös. Minél inkább kiemelkedik a mezőnyből, annál inkább.
Most, amikor láttuk, hogy az ötvennégy százalékban győztes MSZP mennyire engedelmesen hajtja járomba a fejét a 18 százalékos SZDSZ előtt, azaz amikor megköti a maga megfelelő paktumát, noha a kényszerítése látszólag sokkal kisebb, hajlamosak vagyunk felmenteni Antall Józsefet. Felmentése ennyiből áll: ugyanazt tette akkor, mint Horn Gyula most. Tekintettel arra, hogy a legmegveszekedettebb ellenségességgel sem lehet azt mondani, hogy ők egy oldalon állnak, az azonos döntésüknek más okát kell keresnünk. Léteznie kell egy erőnek, amelyik következetesen és szigorúan mindig abba az irányba tereli a magyar életet – figyelem!, nem a politikát, hanem az annál magasabb rendűt –, amely nem más, mint a pusztulás.
Ebben egyébként benne van az MSZP-kormánynak a végezete is. Ha meglátják rajta, hogy megunta az alávetettséget, és talán valami isteni szikra következtében ki akarja ragadni a társadalmat ebből a helyzetből, netán megkísérli a rendteremtést, akkor leváltják és eldobják. Ha békésen tűr és csak a saját túlélésére játszik, akkor meghagyják, amíg csak van egy darab föld vagy egy ócska szeméttároló, amit meg lehet szerezni.
 Nemzeti politikát addig, amíg ez a kör rendelkezik a pénzünk felett, nem lehet folytatni.
 Sem jobboldali, sem baloldali pártnak.
A közelmúlt botrányai mindezt világosan megmutatták. Kovács és Kunos, a két kékeslila bankár most megdicsőül, és az ellenük vizsgálatot kezdeményező rendőrség meg van leckéztetve. A körnek, amelyik frakkban lakmározik az elitpartikon, erős kezű rendőrségre van szüksége. Üssön, vágjon, taposson bele a tömegbe. Védje a csokornyakkendősöket és a frakkosokat, ne pedig kutakodjék viselt dolgaik iránt. Az egész ügy valószínűleg azért tört ki, mert a vesztét érző Horn ki akart törni. Ha Kovácsot és Kunost sikerül kicsapatni, akkor még van reménye a fennmaradásra, vagy legalábbis lehet valamit kérni a skalpjuk meghagyása fejében. De a tartók nem engedtek. Ezért most Horn Gyula lecsap a közhivatalnokokra. Mélyen helyesli, hogy Békesi nem engedi emelni a fizetéseket. Többek között a rendőrökét sem. Ezért most havonta kétszáz rendőr kéri felmentését. Szeretne elmenni káeftébe. Elég sokat el fognak engedni, hogy figyelmeztessék a frakkosokat: nem lesz, aki megvédjen benneteket.
Kérdés, hogy a fotexesek nem lesznek-e megint előrelátóbbak. Mit nekik rendőrség, amikor elvégeztethetik vagyonvédelmüket bérmunkában is. És ha már megszervezték bizonyos körzetek, lakóházegyüttesek, Duna-parti és hegyvidéki lakótömbök védelmét, akkor ez még a gyér magyar rendőrségtől is megvédi őket. Vérmunkát bérmunkában. Volt már ilyen. Van ilyen. Az őrző-védők egy részét importálni fogják, s ezek nagy gyakorlattal rendelkező fiúk lesznek, makkabisok. Vegyes vállalat. Más országrészek, ahol szintén kitörnek éhséglázadások, felfordulások, a Los Angeles-ihez hasonló őrjöngések – miért maradnánk ki belőle, miféle rosszból maradtunk ki, mi nem gyűrűzött be, ami rossz? – ott a rendőrség híján a nemzet Őrségre marad a rendfenntartás.
No persze csak akkor, ha idejében felállítjuk. De az már csak a harmadik „fordulat éve” lehet.

Vége 
(1994. december 22.)