A liberális elit az emberi jogokat fordítja az emberek ellen
II.János Pál pápa szavait idézte Tymoteusz Zych, az Ordo Iuris lengyel elemzőközpont alelnöke, miután együttműködési megállapodást írtak alá a magyar Alapjogokért központtal. A V4NA-nak elmondta, hogy a liberális elit az emberi jogok és a racionalitás álcáját használja, hogy képére formálja a világ jogrendszereit és alapvető értékeit.
Miután a liberalizmus bő két évszázada elindult hódító útjára Európában, hatalmas erőket szabadított fel. Igaza volt Ortega y Gasset spanyol konzervatív filozófusnak, amikor A tömegek lázadása című korszakos művében, 1930-ban így fogalmazott: „A liberalizmusnak is megvolt a maga igazsága, és ezt meg kell adnunk a számára, per saecula saeculorum. De nem volt az övé a teljes igazság, és ahol tévedett, ott el kell vetnünk. Európának meg kell őriznie a maga esszenciális liberalizmusát. Ez a liberalizmus felülmúlásának a feltétele."
Azóta sokkal nyomosabb okaink vannak rá, hogy felülmúljuk a liberalizmust. Ez a szellemi irányzat ugyanis mára minden irányzatok legképmutatóbbjává, legszemforgatóbbjává vált.
Világosan látnunk kell ugyanis, hogy a korlátok nélküliség, a szabad verseny azoknak áll érdekében, akik másoknál erősebbek.
Akik rendelkeznek pénztőkével, tudástőkével és kapcsolati-társadalmi tőkével. Adam Smith, a liberalizmus atyja tévedett, amikor azt feltételezte, hogy a szabadpiac, amikor szabadjára engedi az önérdeket, egyúttal a közérdeket is a lehető legjobban szolgálja. Ahol a három tőke, a pénz, a tudás és a kapcsolat nem egyenletesen oszlik el, ott az önérdek szabadsága mindig a tőkebirtokosokat juttatja előnyhöz.
Az új elit önérdeke szerint globalista, önérdeke szerint tesz meg mindent azért, hogy az egyes államok szuverenitása ne gördíthessen akadályt a „szabad" verseny elé.
És most egy meglepő csavar következik. A közhatalomból és a közjavakból mind nagyobb részt kihasító új elit a javak soha nem látott koncentrációja mellett még morális felsőbbségtudatot is akar szerezni magának, ráadásul úgy, hogy ezzel a hatalmára veszélyt jelentő erőket is meggyengítse.
Ezért olyan, a maga számára potenciális versenytársat nem jelentő, gyenge közösségeket keres, amelyeket elnyomottaknak nevez ki, a számára veszélyes többséget az ő elnyomóiknak minősíti, és a kiválasztott kisebbséget látványosan a többség ellen fordítja.
Hogy melyek ezek a tényleges vagy csupán kinevezett kisebbségek, mindnyájan tudjuk. Az elnyomott proletárral ma már nem lehet operálni, minthogy nem elnyomott és nem proletár, hanem középosztálybeli munkás, ő a többség – valójában már ő a liberális elit legnagyobb ellenfele.
Új elnyomottak kellenek hát a liberális elitnek, a férfiakkal szembefordítható nők, a többségivel szembefordítható etnikai kisebbségek, a nagyegyházakkal szembefordítható kisegyházak, a heteroszexuálisokkal szembefordítható más nemi identitásúak, az őslakosokkal szembefordítható migránsok vagy akár a törvénykövető városlakosokkal szembefordítható hajléktalanok.
V4NA nyomán