Kontraszt

Lezaljott Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszéde a Várkert Bazárban. Az elhangzott beszéd legfontosabb pontjait már közzétettük, ezért erre már nincs szükség. Annál érdekesebb lehet azonban, ha összevetjük a miniszterelnöki évértékelőt Gyurcsány Ferenc egy héttel korábban lezajlott hasonló megnyilvánulásával. Már csak azért is érdemes ezt megtennünk, mert lassan, de annál biztosabban eljutottunk oda, hogy kijelenthető: immáron nem csak a retorikában, valamint a háttérben folytatott ténykedésében, de az ellenzéki pártok választói támogatottsága tekintetében is Gyurcsány számít ismét az ellenzék vezetőjének.
 
Vagyis: amikor összevetjük az évértékelőket, akkor azt úgy kell megtennünk, hogy azzal napjaink miniszterelnökét, potenciális kihívójával hasonlítjuk össze.
Orbán sokadszorra is államférfiúi erényeket csillogtatott. Szót ejtett Trianonról, s annak utóhatásairól, ami 2020-ban teljesen helyénvaló. Emellett joggal volt büszke az elmúlt 10 év sikereire, amely az elmúlt évszázad leghosszabb, emelkedő pályája hazánknak. Beszédének minden elemében érezhető volt a múlt világos ismerete, s emellett kirajzolódott a jövő építéséhez nélkülözhetetlen vízió, a közeli- és a távolabbi jövőkép megléte is. Ráadásul mindez a nagy egész, vagyis a teljes nemzet szempontjából nézve is elmondható.
Vele szemben Gyurcsány Ferenc lényegében két fő témát talált csak, ráadásul mindkettő a jelenlegi kormánnyal való szembenállását mutatta csupán. Első hosszas és roppant zavaros fejtegetésében összemosta a srí lankai pékeket, párttársa, Niedermüller gyalázatos és uszító kijelentésével, s mindezt egyszerre kívánta alátámasztani Bibó, Márai vagy éppen Márton Áron szövegkörnyezetből kiragadott mondataival. A másik fő témája a leendő ellenzéki összefogás volt, amelyet, amint azt ki is mondta, mostanság legfőbb feladatának tekint. Csőlátása kizárólag eddig,vagyis a kormány és annak feje becsmérléséig terjed, a magyarság döntő jelentőségű sorskérdéseiről – népességfogyás, családtámogatás, gazdaságélénkítés, cigánykérdés, stb. – néhány unalmas közhely pufogtatásán kívül nem volt semmi mondanivalója.
Elképesztő a kontraszt a két politikus között. Ami nem számít addig, amíg az államférfi-kvalitású vezető kétharmados többségben van. Ám ha Gyurcsány újbóli megerősödését nézzük, akkor ez a kontraszt már nemcsak elképesztő, de ijesztő is.
Ugyanakkor ez a kontraszt talán kellően feltűnő is ahhoz, hogy még egyszer ne lépjünk öngyilkos útra…

Kovács Attila