Átigazolás

Egy-egy fogalom alkalmazása olykor sokkal többet is kifejezhet, mint a szó puszta jelentése. Így van ez napjaink ellenzéki politikai térfelén is. Egészen mostanáig kizárólag a sportban, egy-egy sportember klubváltása esetén volt használatos az a fogalom, hogy átigazolás. Ott sem mindig pozitív a fogalom kicsengése. Különösen akkor nem, ha valaki kicsivel több bónuszért, nagyobb fizetésért vagy valami egyéb extráért otthagyja nevelőegyesületét és a nagy riválishoz igazol.
 
A politikában azonban eddig nem volt szokás „átigazolni”, hiszen normális esetben a politikai szerepvállalás eszmékről, elköteleződésről, s legfőképp a hazáért végzett szolgálatról szól. Emiatt legfeljebb belépni lehet egy pártba, ha valaki rokonszenvet érez egy tömörülés céljai iránt, vagy kilépni onnan, ha ez valamiért elmúlik.
A jelenlegi ellenzék tagjai azonban – tisztelet a kevés kivételnek – teljesen más okból, más célok miatt politizálnak. Számukra a karrier bármi áron történő építése, valamint a saját bankszámla hízlalása az elsődleges, és ezért semmi nem drága. Ha kell, hazát árulnak, ha kell, szembe fordulnak saját szájukkal tett korábbi kinyilatkozásaikkal is, újabban pedig a nagyobb koncért, a kecsegtetőbb jövőbeni karrierlehetőségért szemrebbenés nélkül „átigazolnak”.
 
Most az MSZP két fővárosi, kerületi polgármestere igazolt a nagy rivális, DK-hoz. Amit persze sietve megmagyaráztak. Éppúgy, mint a klubváltó sportolók szokták. Utóbbiak az új klubjuk által felvázolt kihívásokra, valamint a rokonszenves klubfilozófiára szoktak rendszerint hivatkozni, hozzátéve persze, hogy jó szívvel emlékeznek vissza nevelőegyesületükre. A két újsütetű Gyurcsány-párti politikus is a közösség érdekére hivatkozik, valamint arra, hogy így jobban tudják érvényesíteni elképzeléseiket. „Átigazolásukat” szinte már áldozathozatalnak tüntetik fel, amit kerületük érdekében hoztak meg…
 
Elszomorító, hogy egyes városatyák ennyire hülyének nézik saját szavazóikat is. Mert csak a hülye nem tudja, hogy mi a valóság: az MSZP hajója süllyedőben van, a DK-é ugyanakkor jó szelet fogott ki. Most érdemes tehát átülni a karrieristáknak, akik aztán így újabb évekig szelhetik a habokat a közélet hullámain. Jó fizetésért természetesen. Erről szól ez az egész, minden más csak maszlag duma. S nagy tétben merhetünk fogadni rá, hogy nem a két polgármester volt az utolsó, aki átszáll a többet ígérő hajóra.
 
A sportban nincs nagy respektje a riválishoz szerződőknek. Az ezerfejű cézár legtöbbször árulóként tekint az ilyen sportolókra és füttykoncerttel adja az illetők tudtára ebbéli véleményét. A közélet újsütetű „átigazolóiról” a választópolgárok mondanak majd véleményt. Sok jóra ők se számítsanak: aki nem a nemzet érdekét, hanem a saját karrierjét nézi, annak nem szabad, hogy jövője legyen a közéletben.
 
Kovács Attila