Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


A MAGYAR LABDARÚGÁS CSODÁLATOS TAVASZA – 1985

„Mexicoba is megyünk!!! Világbajnokok leszünk!!!?”

Harmincöt évvel ezelőtt minden képzeletet és várakozást felülmúló tavaszt produkált a magyar labdarúgás. A válogatott – a selejtezőkből elsőként Európából – kijutott a mexikói világbajnokságra, a Videoton pedig egészen az UEFA Kupa-döntőig menetelt az UEFA Kupában, ahol bár összesítésben alulmaradt, ám képes volt Madridban legyőzni a Real Madrid gárdáját. Hogy olvasóink a koronavírus miatti kényszerűségből sportmentes időszakban se maradjanak sport és futball nélkül, cikksorozatunkban visszaemlékezésekkel és az egykori hősökkel készített különleges, exkluzív interjúkkal idézzük fel 1985 káprázatos magyar futballtavaszát.
 
IV. rész – „Mexicoba is megyünk!!! Világbajnokok leszünk!!!?”


Az előzetesen még a legvérmesebb optimisták által sem várt ragyogó őszi vb-selejtezős szereplés, valamint az NSZK elleni, hamburgi győzelem hirtelen magasra tette az elvárásokat a magyar szurkolók szemében. A magyar labdarúgó-válogatottra ráadásul az a Ciprus várt a világbajnoki selejtező következő fordulójában, amely egyértelműen a csoport leggyengébb együttese volt, s amely 1985 februárjának végén megsemmisítő, 7-1-es vereséget szenvedett Amszterdamban.
Mindez egyértelművé tette, hogy a mieinktől csak a győzelmet tudta elfogadni a publikum. A csapat megítélésének alapvető változását mutatta a szurkolók egyik csoportjánál megjelenő molinó, amelyre a következő szöveg volt felfestve: „Mexicoba is megyünk!!! Világbajnokok leszünk!!!?” A válogatott alig fél év alatt változtatta meg a közhangulatot maga körül. 1984 tavaszán, nyarán még jó esetben is csupán 15 ezer néző előtt pályára lépő nemzeti együttestől az első világbajnoki selejtező előtt legfeljebb a pótselejtezőt érő második helyezést tartották reális esélynek a szurkolók, mert az előzetes esélylatolgatások során Ausztria és Hollandia is erősebbnek tűnt a mieinknél. Ehhez képest az 1985. április 3-án sorra kerülő Ciprus elleni meccsen már tényként közölte a molinó a vb-kijutást, s akkor még nem is beszélünk a felirat második részéről, amely a legtitkosabb álmainkat tárta a nagyvilág elé...
Bár a Népstadion 40 ezres közönsége rendkívül nagy szeretettel és ovációval köszöntötte a Disztl Péter – Sallai, Róth, Garaba – Kardos, Nagy A., Détári, Varga – Bodonyi, Nyilasi, Esterházy összeállításban pályára lépő nemzeti 11-et, mégis érezhető volt, hogy a hirtelen felfokozott hangulat és a győzelemvárás némileg terhet rakott együttesünkre. Az első játékrészben a várakozásokhoz képest visszafogottan játszott csapatunk, komolyabb gólhelyzetünk nem volt, sőt, jelentősebb mezőnyfölényt sem tudtunk kialakítani. A szurkolók által előzetesen remélt parádénak nyoma sem volt.
A második játékrészt nagy elánnal kezdték Nyilasiék, ami hamar meg is hozta a vezetést. Egy formás támadás végén a szünetben Bodonyit váltó Kiprich nagyszerűen adott be, s bár a kapus még kitenyerelte a labdát, a második hullámban érkező Kardos lövésébe olyan remekül piszkált bele Nyilasi, hogy a labda védhetetlenül gurult a ciprusi kapuba. Innentől a mezőnyfölényünk állandósult, ám sokáig nem sikerült újabb gólt szerezni.
A 72. percben Mezey György cserélt, Esterházy helyére Szokolai Lászlót küldte a pályára. Bő 10 perccel később Détári jobbról beívelt szögletét a cserecsatár pompás fejessel juttatta a ciprusi hálóba. Előnyünk megnyugtató lett, egyértelmű volt, hogy innen már nem állnak talpra a vendégek.
Ha kissé nehezen indult is, de végül is magabiztos, 2-0-s győzelemmel sikerült hozni a „kötelezőt”, nagy lépést téve ezzel azért, hogy a szurkolói molinó jóslatából valóság legyen. Nagy volt az öröm, pedig még nem is tudhattuk, hogy a selejtezősorozat legnagyszerűbb magyar teljesítménye csak ezután következik majd.
 
*****
 
Szokolai László: Éreztem, hogy betalálok

A Ciprus elleni párharc idején már a Strum Grazban futballozó Szokolai László Nyilasihoz hasonlóan Ausztriából érkezett haza a mérkőzésre. Bár a kispadon kezdett, a kissé meddő támadójáték orvoslására pályára küldte őt Mezey György szövetségi kapitány. Szokolai csodálatos fejesgóllal hálálta meg a bizalmat. Az egykori gólerős támadót, aki nemrégiben ünnepelte a 68. születésnapját, arra kértük, elevenítse fel a mérkőzéssel kapcsolatos emlékeit.

- Érdekes emlékeim vannak a találkozóval kapcsolatban, annál is inkább, mert ennek a meccsnek a története véleményem szerint az 1984 őszi, Limasszolban rendezett meccsen kezdődött.
- Miért?
- Talán sokan emlékeznek még arra, hogy nem volt könnyű menet az első ciprusiak elleni meccs sem, sőt, igencsak megszenvedtünk a győzelemért Cipruson. Nyilasi Tibi az utolsó pillanatban kotorta be a győztes gólunkat. Nagy volt természetesen az öröm, boldogok voltunk a bezsebelt két pont miatt. A meccs után azonban én bizony tettem egy kissé epés megjegyzést a kapitánynak, hogy nagy hibát követett el a mellőzésemmel, ugyanis, ha becserél, akkor nem kellett volna a végéig izgulni, mert betaláltam volna. Bár ezt így sosem beszéltük át Mezey Györggyel, de biztos vagyok benne, hogy a budapesti meccs alatt nem csak nekem, hanem neki is eszébe jutott ez a kettőnk közötti, ciprusi párbeszéd. Közvetlenül a becserélésem előtt a vállamra tette a kezét, s a tekintetében ott volt, hogy mit vár tőlem.
- Amikor Mezey György jelezte, hogy pályára küldi, érezte, hogy betalál?
- Talán meglepően hangzik, de igen. Volt egy begyakorolt figura a pontrúgásoknál, miszerint nekem a rövid sarok irányába kell érkeznem és elfejelnem a labdát. Nem csupán a Fradiban szereztem ebből a variációból sok-sok gólt, de pár évvel korábban a szovjeteknek is gólt fejeltem a válogatott színeiben. Amikor beállásom után kigurult a labda az alapvonalon túlra, és szögletet rúghattunk, már el is foglaltam a helyemet a 11-es pont környékén, onnan indultam ugyanis el a rövid sarok irányába. Détári ragyogóan ívelte a fejemre a sarokrúgást, szerencsére sikerült jól rábólintanom, és már mehettem is ünnepelni. Mit tagadjam, a fejesgólom után egy-két cifra is elhagyta a szám… De a lényeg az volt, hogy ha nehezen is, de megnyertük ezt a nagyon fontos vb-selejtezőt.

(folytatjuk)
                                                                                              
Fotón: Szurkolói felirat a Magyarország-Ciprus meccsen (Farkas József felvétele
 
Kovács Attila