A MAGYAR LABDARÚGÁS CSODÁLATOS TAVASZA – 1985

Ausztria – Magyarország : 0-3

Harmincöt évvel ezelőtt minden képzeletet és várakozást felülmúló tavaszt produkált a magyar labdarúgás. A válogatott – a selejtezőkből elsőként Európából – kijutott a mexikói világbajnokságra, a Videoton pedig egészen az UEFA Kupa-döntőig menetelt az UEFA Kupában, ahol bár összesítésben alulmaradt, ám képes volt Madridban legyőzni a Real Madrid gárdáját. Hogy olvasóink a koronavírus miatti, kényszerűségből sportmentes időszakban se maradjanak sport és futball nélkül, cikksorozatunkban visszaemlékezésekkel és az egykori hősökkel készített különleges, exkluzív interjúkkal idézzük fel 1985 káprázatos magyar futballtavaszát.
 
VIII. rész – Futballvarázslat a Hanappi-stadionban
Az a nap, 1985. április 17-e különleges lett a magyar futball életében.
Ahogyan akadnak labdarúgásunk történetében lidérces emlékű, szomorú napok is, úgy léteznek olyanok is, amelyekről, amíg csak lesz magyar foci, mindig megemlékeznek majd a szurkolók. Ha az általunk most felidézett osztrák-magyar nem is éri el „Az évszázad mérkőzése”, az 1953-as angol-magyar rangját, jelentőségét tekintve mindenképpen ott van a magyar labdarúgó-válogatott legfontosabb, legemlékezetesebb meccsei között.
A találkozó nemcsak nekünk volt fontos. Az osztrákoknak is, amelynek számos tanújelét is adták a „sógorok”. Egyrészt hatalmas harci kedvről számolt be minden osztrák sajtóorgánum, kiemelve, hogy extra revánsvágy él a fehér-fekete mezesekben az őszi, budapesti vereség miatt. S hogy nemcsak beszéltek erről, arra ékes bizonyíték volt, hogy aki csak élt és mozgott náluk, játékra jelentkezett. Ismét válogatott kerettag lett Hans Krankl, aki akkor már 17 hónapja nem lépett pályára az osztrák válogatottban, de mellette Prohaskatól kezdve, Schachneren, Koncilián és Jaran át egészen Pezzey-ig, a csapat összes ásza Branko Elsner szövetségi kapitány rendelkezésére állt.
A magyar válogatottból a sárga lapjai miatt eltiltott Varga „Kacsa” hiányzott, s emiatt erre a találkozóra a keretbe sem került be, Mezey általános bő keretének többi tagja azonban ott volt Bécsben. Közülük a szövetségi kapitány a következő játékosokat jelölte a kezdőcsapatba: Disztl Péter – Sallai, Róth, Garaba, Péter – Kardos, Nagy, Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy. Az osztrákok a Koncilia – Lainer, Weber, Pezzey, Degeorgi – Hörmann, Prohaska, Jara, Oberacher – Krankl, Schachner összeállításban kezdték a meccset.
Bár az első percek némi osztrák fölényt mutattak, csapatunk hamar magára talált. A 10. perctől kezdve fölényben játszott a piros mezben, fehér nadrágban és zöld sportszárban pályára lépő magyar válogatott, és a három éven át tartó Mezey-korszak talán legkiválóbb játékával rukkolt elő. Érzékelhető volt, hogy a mieink semmit nem akarnak a véletlenre bízni, és nem az utolsó fordulóra, a budapesti Hollandia elleni vb-selejtezőre tartogatják a mexikói kvalifikációhoz szükséges pontok megszerzését.
A 21. percben Kiprich – aki éppen az osztrákok elleni hazai selejtezőn volt először válogatott – csodálatos cselekkel tört be a 16-oson belülre, és ballal, a kétségbeesetten vetődő Koncilia lába alatt a rövid sarokba helyezett. A gól után sem vett vissza a lendületből csapatunk, kisvártatva Esterházy remek lövését kellett hárítania az osztrák kapusnak. A 34. percben Esterházy Sallaitól kapott jó indítást, a jobb oldali szögletzászlónál remekül forgatta meg Degeorgit, beadását Nyilasi fejelte kapura. Ezt a fejest Koncilia még bravúrra védeni tudta, ám a kipattanó labdára érkező Kiprich 6 méterről a hálóba gurított. Ezzel magabiztos, kétgólos előnyre tettünk szert, és a Hanappi-stadion lelátóján helyet foglaló nagy létszámú magyar szurkolók vastapsától kísérve vonulhatott pihenőre a Mezey-legénység.
A második félidőt álomgóllal nyitotta válogatottunk. Esterházy ezúttal a bal oldalon lódult meg, pompásan tálalt a középen érkező Détári elé, aki félelmetesen nagy gólt rúgott. A jobb lábára érkező labdával bemutatott egy lövőcselt, amellyel szétszalasztotta az osztrák védelmet, majd ballal, elemi erővel a léc alá bombázott. Sem a védőknek a szerelésre, sem pedig Konciliának a védésre nem volt szemernyi esélye sem. Ezzel immár 3-0-ra vezettünk Bécsben, és a csapat a hátralévő 40 percben már nem eresztette ki a kezéből a meccset. Hogy a csapat játéka mennyire eszményi volt, azt az is igazolja, hogy Mezey György nem cserélt, nem látott okot arra, hogy bárkit is lehozzon a gyepről, így a kezdőcsapatunk játszotta végig a 90 percet. A szurkolók az utolsó 10 percben hangos „Mexikó, Mexikó” skandálással ünnepelték a vb-kvalifikációt szerző válogatottat. Bár a helyzetek ellenére további gólokat már nem szereztünk, a mérkőzés így is örökre felejthetetlen játékot hozott és remekbe szabott győzelemmel zárult.
Magyarország válogatottja ezzel a sikerrel – a címvédő, s ezáltal automatikus résztvevő Olaszországot nem számítva – Európából elsőként(!), a világon pedig negyedikként kvalifikálta magát az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságra.
Ennél is jelentősebb volt azonban a győzelem azért, mert ismét visszaadta a szurkolók hitét, ismét milliók váltak a magyar válogatott fanatikusaivá, még azok közül is, akik klubmeccsekre esetleg már évek óta nem jártak. Valóságos „Futbólia” alakult ki Magyarországon, csapatunk bécsi játéka láttán ismét hinni kezdtünk abban, hogy világverő csapatunk van és hosszú idő után újra odakerülünk a nemzetközi labdarúgás mezőnyében, ahová szívünk szerint valamennyien látni szeretnénk magunkat…
1985. április 17-e ezért különleges nap a magyar futball életében.
 
Fotón: Garaba, Nagy Antal, Kardos és Róth ünnepli az első gólt szerző Kiprichet az Ausztria-Magyarország vb-selejtezőn Bécsben - Farkas József felvétele
 
(folytatjuk)
                                                                                              

Kovács Attila