A MAGYAR LABDARÚGÁS CSODÁLATOS TAVASZA – 1985 - rólunk beszélt a futballvilág

Beppo Mauhart az osztrák szövetség elnöke nem fukarkodott az elismerő szavakkal: „A magyar csapat az egész mérkőzés alatt sokkal jobb volt, mint a miénk. Éppen ezért személy szerint nehéz is kiemelni a csapatukból bárkit is."

 Harmincöt évvel ezelőtt minden képzeletet és várakozást felülmúló tavaszt produkált a magyar labdarúgás. A válogatott – a selejtezőkből elsőként Európából – kijutott a mexikói világbajnokságra, a Videoton pedig egészen az UEFA Kupa-döntőig menetelt az UEFA Kupában, ahol bár összesítésben alulmaradt, ám képes volt Madridban legyőzni a Real Madrid gárdáját. Hogy olvasóink a koronavírus miatti, kényszerűségből sportmentes időszakban se maradjanak sport és futball nélkül, cikksorozatunkban visszaemlékezésekkel és az egykori hősökkel készített különleges, exkluzív interjúkkal idézzük fel 1985 káprázatos magyar futballtavaszát.
 
IX. rész – Rólunk beszélt a futballvilág
 
A magyar labdarúgó-válogatott 1984 őszétől kezdve produkált már egy-két figyelemreméltó eredményt, ám végeredményben mégiscsak a bécsi, 3-0-s győzelemmel vívta ki a nemzetközi futballvilág elismerését. Érthető volt a figyelem megkülönböztetett összpontosulása, hiszen a magyar csapat – a címvédő jogán alapból résztvevő Olaszországot nem számítva – Európából elsőként kvalifikálta magát a világbajnokságra. Ezzel nagy meglepetést okozott, hiszen a mexikói repülőjegyet hamarabb megszerezte, mint az angol, a német, a spanyol vagy a francia válogatott.
A győztes világbajnoki selejtező utáni reakciókat még 35 év távlatából is hátborzongató elolvasni, mert a mai, eredményszűkös időkben szinte elképzelni is alig lehet, hogy világ legelismertebb szakemberei egyöntetűen szuperlatívuszokban beszéljenek a magyar válogatottról. A bécsi sportlap tudósításában ez állt: „A 0-3 katasztrófa! Csapatunk romhalmaz! Legutóbb 1980-ban, az argentinok vendégjátékakor éltünk át ehhez hasonlót. Akkor Maradona, most pedig Nyilasi, Kiprich és a többi magyar játékos játszott a prímhegedűn ... A statisztika szerint ilyen vereséget saját pályán 1918 óta nem szenvedtünk, sőt, most akár 0-5 is lehetett volna. … Minden, ami szerdán történt, a legnagyobb ritkaságszámba megy. Eltekintve a futball ’kőkorszakától’, sosem volt az osztrák csapat hazai földön ennyire megalázva. Ezen a mérkőzésen a vendégek voltak a háziurak, a szó legszorosabb értelmében! Mezey olyan nagyszerű gárdát épített fel, amely nem véletlenül verte meg a híres nyugatnémet csapatot Hamburgban.”
Beppo Mauhart az osztrák szövetség elnöke sem fukarkodott az elismerő szavakkal: „A magyar csapat az egész mérkőzés alatt sokkal jobb volt, mint a miénk. Éppen ezért személy szerint nehéz is kiemelni a csapatukból bárkit is. A védelem fantasztikusan összehangoltan játszott, Kiprich pedig olyan új tehetség Európában, akinek jó lesz megtanulni a nevét! A magyar csapat végig az előre elképzelt koncepcióban játszott, ezért volt eredményes.”
Az osztrákok klasszisa, a mieink elleni selejtezőre 17 hónap után „reaktivált” Hans Krankl a lefújás után még az öltözőben lemondta a válogatottságot. Nem volt kevésbé elkeseredett a középpályás, Hörmann sem, aki – hasonlóan az újságírókhoz – azt mondta: akár 0-5 is lehetett volna a végeredmény és alig várta, hogy lefújják a mérkőzést, mert nem érezte, hogy bármi esélyük lehetne a magyarok ellen.
A hollandok világhírű trénere, Leo Beenhakker egy pillanatra sem rejtette véka alá, hogy lenyűgözte őt a válogatott játéka: „Kitűnő ez a magyar csapat, Európa élvonalába tartozik! Aki a magyarok rotterdami győzelmét akkor szerencsének nevezte, nagyot tévedett. A magyar válogatott csoportunk legerősebb, legkiegyensúlyozottabb együttese, amely a fárasztó, idegeket is alaposan igénybe vevő sorozatmérkőzések alkalmával bebizonyította, hogy ma már a játéktudás mellett az eredményességhez elengedhetetlen küzdeni tudásnak is birtokában van.”
Spanyolországban is általános megdöbbenést váltott ki csapatunk bécsi játéka. Az El Pais című napilap sportrovatában komoly jövőt jósoltak a magyar csapatnak, egy másik újság pedig szemet gyönyörködtetőnek titulálta a mieink játékát. A spanyol állami rádió – Radio Nacional – sportriportere pedig élő adásban úgy fogalmazott: „Imádkozzunk, hogy a vb-n kerüljük el a magyarokat!”
Zárásként álljon azért itt egy magyar vélemény is, méghozzá olyan valaki véleménye, aki fénykorában az egyetemes futball legnagyobb csillagai közé tartozott. Az egyetlen magyar Aranylabdás, Albert Flórián a következőket fogalmazta meg a bécsi vb-selejtezővel kapcsolatban: „Visszapergetve a mérkőzés eseményeit, az osztrákoknak tulajdonképpen semmi esélyük sem volt a magyar együttessel szemben, amely most is tökéletesen valósította meg a már korábbi mérkőzéseken bevált taktikái: az ellenfél térfelének közepén letámadták az osztrák védőket és középpályásokat, ily módon megtörték a kezdeményezésüket, kizökkentették őket a folyamatos játékból. Erre, persze, csak olyan csapat képes, amely tökéletes erőállapotban van és fizikailag, idegileg is friss. Számomra a legnagyobb öröm az volt, hogy mi játszottuk a futballt a szó klasszikus értelmében. Kiprich első gólja, valamint a harmadik, amikor Détári leheletfinom csel után hálószaggató lövéssel vette be Koncilia kapuját, minden túlzás nélkül a magyar labdarúgás legszebb napjait idézte.”
Ha figyelembe vesszük, hogy bő fél évvel korábban, az első vb-selejtező lejátszása előtt nem igazán hitt senki a továbbjutási esélyeinkben, akkor bizony elmondható: rövid idő alatt szédítő magasságokat sikerült meghódítania válogatottunknak.
 
Fotón: A magyar válogatott ünnepel az Ausztria-Magyarország világbajnoki selejtező után

(folytatjuk)
 
Kovács Attila