Telekitől Gyurcsányig

Történeti visszatekintés, amely arra tesz kísérletet, hogy felelős magyar miniszterelnökök életútjának nyomon követésével megpróbáljon választ adni napjaink égetően fájdalmas kérdésére: hogyan jutott idáig a magyarság, kiknek a kezébe helyezte akkor és helyezi most sorsának irányítását? Kik voltak, kik ezek az emberek, mik voltak a szándékaik, céljaik, s az ország vezetőjeként mit tettek Magyarországért?
1919 és 1945 két évszám a XX. század magyar történelméből. A kommunista diktatúrák bevezetésének dátumai ezek. A köztük lévő 25 év a Horthy-korszak, amit támadások sorozata ért, megszűnése után. A Horthy-fasizmus megbélyegző kifejezést először Rákosi Mátyás főideológusa, Révai József tudatosította itthon és kürtölte szét a nagyvilágban. Nyilván azzal a feltett szándékkal, hogy Rákosi bolsevik diktatúráját úgy állítsák be, mint amely jogos folytatása az azt megelőző rendszereknek. A Horthy-korszak igazából nem volt fasiszta, de nem volt demokrata sem. A furcsaságok korszaka volt: államformája királyság – király nélkül, élén az „ideiglenesen” választott kormányzóval. Az ellentétek országa is volt, ahol a felső uralkodóréteget mély szakadék választotta el az országot fenntartó, dolgozó millióktól.

A „szalámi utolsó szelete” –
a Dinnyés-kormány