Eljött hát a nagy beetetések ideje. Ki horgász, mind tudja, mit jelent meghinteni bőven a kis öblöt, a horgászó tanyahelyet maggal, morzsával, aztán odaszokik az árva halsereg, s mire észrevenné magát, már ott fickándozik a halász előtt, a szárazon. És hiába mondja mentségül a horgász Pilinszky verssorát, hogy éjfélkor talán / étek leszünk egy hatalmas / halász asztalán, hiába a hatalmasok magamentése, hogy mind, de mind egyformák vagyunk és bizony, magunk is meghalunk.
Beetetve vagyunk, mert ki szárazra kerül mások javai kedvéért, nem lel vigaszt a maga pusztulására.
Kik éltünk abban a világban, melyben A Párt volt az Isten, kit (mit) imádni kellett, ő volt A Haza, ...