Kiváló, az azóta hét kötettel bizonyító költő barátom, Székely Dezső 1964. november 18-án azzal a reménnyel ajánlotta nekem az akkori legrangosabb kiadónál, a Szépirodalminál is megjelent első könyvét, hogy hamarosan viszonzom "egy szép no-velláskötettel". Azóta is adósa vagyok, mert rá kellett döbbennem, hogy jó prózát írni összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint a mértéket éppen hogy megütő verset. Mert a költő kép, a metafora, a Jerikó-effektust eredményező akusztikai hullámzás, vagy az egyhangzós verssor a pillanat mámorában születik. S ehhez - némi rutin, s persze tehetség birtokában - már hozzágyúrható a szobrászat leglágyabb anyagából, a nyelvből mindaz, ami legalábbis a torzó képzetét kelti. Percekben ...