Hideg szél süvít végig a Balaton-parton, a szomorú fűzek ágai megrezzennek, aztán még lejjebb hajolnak: mintha a száradó fűben keresnék elveszett leveleiket. A hattyúk és a vadkacsák még megszokásból a strand felé úsznak, elhúznak lassan a köves partszegély előtt, csak nehezen értik meg, hogy már senki sem dob nekik kenyérdarabkákat, tétován, értetlenül megfordulnak, s a Keszthelyi-öböl felé vonulnak el.
Kata megfordul álmában az ágyon, a régi temetőt látja. A Cserhát és a Mátra közötti völgy kisvárosában. Apja és anyja sírja előtt áll. A kőlapon mécsesek lobognak.
Pici lány, sündisznóként gömbölyödik össze a sarokban. Anyja zokogása elől menekült ide. Nem akarja megtenni, ...