A füstös légkörben száradó földön csak úgy kapkod az ember a szellem oxigénje után. Ha befut valamelyik elszánt vonattal egy-egy allegóriát is hozó vagon, a képes beszéd valóságos üdítőként hat ránk, és az emberek emlékezni kezdenek a régi szép, könyves, kalendáriumos időkre. Akkor Gárdonyi, Benedek Elek, Arany János és a többi sorait bogozta a gyermek s a felnőtt is, mert még nem növesztették-puffasztották ekkorára a tévékben Győzikét és társait a hozzájuk ugyancsak hasonló tévés szerkesztők. Most elém toppant egy gyöngyszem-írás, meg nem tarthatom, adom sietve tovább. Kísérőként csak annyit teszek a kis szöveg szellemes-szenzációs filozófiájához: ha pap, hitoktató lennék, esetleg hittérítő európai pogányok ...