Kertész Imre nemcsak a fáma, hanem a "hivatalos" források szerint is író. Nem is akármilyen: Nobel-díjas. Az egyetlen, aki miatt szégyenkeznék. Ha magyarnak vallaná magát. És nem hirdetetten hazátlannak, mi több, sorstalannak.
Vonzódása a fosztóképzőkhöz voltaképpen érthető. Hiszen önkirekesztő, reciprok értékrendű képviselő. Önmaga középpontba állításával - szemben azokkal, akiket képviselnie kellene - jut el a végkövetkeztetésig: "...én arra a belátásra jutottam, hogy csupán egyetlen valóság létezik: önmagam, s hogy ebből az egyedüli valóságból kell megteremtenem egyedüli világomat".
A sorstalan annyira tehetségtelen, hogy fogyatékosságát még a látszattal sem igyekszik ...