Sztalin halála után a Szovjetunió kollektív vezetését bizonytalanság, fejetlenség és kapkodás jellemezte, nem voltak felkészülve a Nagy Vezér halálával bekövetkezett fordulat kezelésére. Az utódok súlyos örökséget kaptak, a kül- és belpolitikai viszonyok válságjegyei, a csatlós országokban érzékelhető robbanásig feszült helyzet ugyanakkor gyors cselekvésre ösztönözte őket. Tudták azonban azt is, hogy ezek a felülről vezényelt változások csak a felszínt érinthetik kozmetikázó jelleggel, hiszen a gyökeres reformok magát az egész rendszert fenyegethetik, s egy esetleges politikai "földcsuszamlás", mely végigsöpör ...