Mióta jó sorsom elvezérelt egyszer a ravennai San Apollinare Nuovo templomba, ahol eltöltöttem egy órát a mártírok fríze előtt, ha bűntelenekről hallok, ez a másfélezeréves, bizánci mozaik jut eszembe. Végig a meglepően hosszú templomhajó mentén vonulnak a tiszták, a bűntelenek, arany ruhájukat krisztusi fehérségű lepel borítja, kezükben pedig ott tartják maguk elé bűntelenségük elnyert jutalmát, a koszorút formázó koronát. Így vonulnak egymást követve a templom belseje felé, hogy aztán az oltárnál elérve az Istenanya trónját - a szemtől szembe látás misztériuma közepette  - felajánlják neki azt. Tudom, tudom, ma nem egészen így értelmezik a bűntelenséget, miképpen ...