"Aki szegény, az a legszegényebb", írta József Attila 1924-ben, s igazsága az idei nyáron is bebizonyosodott. Nem kell nyolcvankét évvel ezelőtti ősök életére gondolni, elég csak számba venni azokat, akikre tizenhat évvel ezelőtt rontott rá a rendszerfordulás. Az a bizonyos spontán privatizációs szabadrablás. Aztán villámgyorsan terjedt, mint a középkori dögvész, a pestis. Az idei nyáron pedig már a hevesen tüzelő nap fényének erejével látszik, aki akkor szegénynek érezhette magát s nem vett részt az államilag rendszeresített nemzeti vagyon szétrablásában, az ma még inkább szűkös anyagi lététől ...