A halál mátkájáról kell emlékeznie minden magyar léleknek, míg lesz ilyen emlékező. Ha így haladunk saját történelmünk kiszáradó medrében, szépen béevezünk holt népek holt óceánjába, s akkor immár nem lesz, aki föllapozná nagy könyvünket a sötétségben, hol Petőfi Sándor lelke lángol az elnyomottak s öszszetörtek földje fölött, örökmécsesként egy szent templomban, melynek hajóit gaz verte föl és éhező egerek cincognak benne.
Valamilyen idegen nyelven zsongó ének kering az elvadult szószék körül.
Százötvenhét éve, 1849. július 31-én halt hősi halált a fehéregyházi, ...