Kesze-kusza, kihalt folyosók. Éles fordulók, kiismerhetetlen elágazások. Málló vakolat, negyven éve le se porolták. Kiégni készülő fénycsövek bántón rezegtetik a fényt. Az egyik sarokban három éve kiselejtezett kartondobozok, néhány vállfa, törött porcelánfoglalat, újságpapír, a másikban felhasított, piros műbőr szék. Az ablakból szürke műmárvány fal látszik. Olykor magányos lépteket hallani. Kegyetlen divatcuccokban kövérkés nők, keshedt tüdejű és szürkeállományú entellektüelek tévelyegnek elő, mint akik nem találják helyüket.
Huzat van, elvetemedett ajtókon átsüvít a kommunizmus kísértete. A szebb napokat látott Esterházy-kastély szétvert és szétszabdalt ...