Egyszer élünk, egy meglehetősen behatárolt hosszúságú életet, amelynek úgy egyszeriségével, mint véges mivoltával istenigazából csak ötven felett kezd szembesülni az ember. Akkor, amikor már túl nyilvánvaló számára, hogy ami hátra van, jóval kevesebb annál, ami már elmúlt. Alkat kérdése, ki hogyan reagál a nevével ellátott homokóra megállíthatatlanul alápergő szemeinek halk percegésére: kisebb-nagyobb pánikot, depressziót vagy mániákus munkálkodást válthat ki némelyekből, míg csupán laza vállrándítást másokból. Belőlem egy buta, kissé kicsinyes kérdést váltott ki a napokban, miközben George Meredith Az önző című regényét olvastam.  Nevesen azt, hogy nem bűn-e, nem címeres ...