Szombaton nem tudtam cikket írni. Éppen nekifogtam, amikor beállított Edina, huszonnégy éves fiatalasszony totyogó kislányával. Tudtam, vége a napnak. Mire elköszön, kábultra fáradok az udvarias figyeléstől, kérdezéstől, a sok mesétől, kis életének mindennapi eseményeitől. A baba közben játszik, esik-kel, sír-nevet, baracklét iszik, kiönti, papírkendőt tépeget, alszik másfél órát az anyja karján, én meg csendben csodálkozom magamon, hogy elfelejtettem a kisgyerekes szülő reflexeit (és türelmét).
Edina megjárta már a környék összes minimálbéres állását, a kétműszakos áruházi árufeltöltést, az összeszerelő segédmunkákat. Van ugyan két szakmája, de a környéken ...