Merem remélni, az erő iratkozik föl most szeptemberben a magyar nemzet történetének alap- és legfelsőbb osztályaiba.
Aprók seregelnek, nagyobbacskák már tapasztaltabban és a magasabb évfolyamok már összevont szemöldökkel állanak a napkeltében és naplementében, mindent akarván tudni, ami érinti a hazát, nemzetet és a maguk sarjadzó magánéletét egyaránt.
Szeptembernek számtalan sarjadzó varázsa van. Valahogy nagyon is hasonlít indulásában és melengető zsongásában a tavaszra. Valami elkezdődik, amin mi már végleg túl vagyunk, s ha gyönyörködünk is ebben a szeptemberi nekiiramodásban, jobbára az eddig történtek morzsáiból áll össze.
Mert megtörtént velünk is a ...