A szerkesztői munka nagyon szép, bár esetenként kínos feladatok elé állítja művelőjét. A kéziratok egy része ugyanis jóindulatú, becsületes, használni akaró magyar emberek harmatgyenge produktuma. Közlésük szóba se jöhet, hacsak nem egy generális átstilizálás, újrafogalmazás és meghúzás után, amitől viszont vérig sértődik az íráskészségnél erőteljesebben fejlett önérzettel rendelkező szerző. Mit tehet a szerkesztő, ha úriember szeretne maradni, ha senkit nem akar megsérteni? Hallgat, vagy ha már nem tud kitérni a nyilatkozat elől, ötöl-hatol, mindenről beszél, csak a lényegről nem: rossz az írás, nem érett nyomdafestékre. (Móriczról maradt fenn a kis történet, mely szerint egy fiatalember ...