Aki látta a Duna televízióban vetített Super Size Me amerikai dokumentumfilmet, megtalálta benne a huszadik századvég undorának célcsoportját. A mangalicára hízott tizenéves McDo nemzedéket, a kötényhasakat cipelő amerikai férfiakat és nőket, olyan rettenetes méreteket mindenesetre, amilyenek csak és kizárólag amerikai felségterületen láthatók.
A méretes hátsó, a kiábrándító deformáltság önmagában is szimbóluma az Új Világ igénytelenségbe dermedt létének, de Morgan Spurlock rendező saját magán végzett kísérlettel most azt is bizonyította, hogy a gyorséttermekben zajló hedonizmus ...