A kaposvári első bemutatkozástól a Nemzeti Színház Magyar Színházzá átnevezett színpadáig sokat játszott, de tehetsége okán kaphatott volna többet is. A drámai színész éppúgy szemünk előtt él, mint a komikus vagy a sanzonénekes. Csurka mindig belebújt szerepeibe, és rákényszerítette közönségét, hogy vele éljen, lélegezzen és figyeljen.
Két alakítására emlékezni fogok, míg élek.
Az első magánszám volt. Bodrogkeresztúron, a Lebujban, egy átmulatott éjszaka után viccet mesélt: "A szükségállapot, a nagy éhínség idején Varsóban összetalálkozik két lengyel. Lenne szíves ...