Eltevős fajta vagyok, ennek minden hátrányával és előnyével. Hátránya, hogy mozdulni nem tudok az évtizedek óta - "mint a guanó" - felhalmozódott levelektől, kéziratoktól, feljegyzésektől, fotóktól, üdvözlőlapoktól, kisebb-nagyobb tárgyaktól, előnye viszont, hogy időnként, ritkán persze, de kincsekre lelek közöttük, egy-egy igazgyöngyre a bizsuk tömegében. Hajdani gimnáziumi osztályfőnököm, Bártfai Ödön tanár úr már tíz éve halott. Négy évtizedes pedagógusmúlttal a háta mögött, ki tudja, hány ezer diákot vezetett el az érettségiig - ami az ő felfogásában még nem egy papírt jelentett, hanem valódi szellemi nagykorúságot -, mégis, jól emlékszem, a temetésén ...