Az 1956-ot megelőző idő magyar állapotát Illyés Gyula 1950-ben írt, de betiltott verse, az "Egy mondat a zsarnokságról" jellemzi legtalálóbban. A vers illusztrálja a zsarnoki uralom alá kényszerített ember alapélményét, a teljes kiszolgáltatottságot. Azt a felismerést tudatosítja, hogy az államhatalomnak az élet minden területére kiterjedt korlátlan uralma elviselhetetlenné teszi az életet, megfosztja a személyiséget és a nemzetet emberi méltóságától, megfosztja öntudatától, önismeretétől, önazonosságától.
1956. október 23-án a magyar nép ezzel a totális zsarnoksággal szállt szembe. A keserűség egy megcsalt, kiszolgáltatott, elnyomott nemzet szenvedéseiben ...