Pongrátz Gergely tudta, csak akkor lehet bizonyos az 1956-os szabadságharc emlékének intézményes fennmaradásában, ha maga építi, teremti meg azt. Nem sokat tévedett. Ma már egyre gyakrabban hangzik föl a rikkantás, hogy minek kell már és még mindig ’56-ozni, fátylat és fröccsöt reá, szeressük mindnyájan azt a rendetlenséget, amelyet újólag nyakunkra hoztak ugyanazok s ugyanaz a párt, amely ellen fölkelt a nemzet most ötven éve.
Hát szerethetjük azt, aki rendőrrel vereti fejünkbe a boldog jelen tudatát, éhgyomorra?
Vajon elhiszi-e a lényegét a mostani ...