XVIII. évf. 42. szám

KÖZÉLETI HETILAP

2006. október 19.

 
Kép és írás
Az utolsó vonaton
Együtt utaztam minap az erkölcsi felkiáltójellel magával. Mert való igaz, mindennek megvan a maga jelképértéke, ha szentelünk néhány percet annak feltárására. Hiszen minden mindennel összefügg.
Együtt utaztam a vonaton ezzel az öreg nénivel. A személyvonatról csak annyit, hogy az illemhelyek ajtóin nincs kilincs, azokat vagy lelopják rendszeresen, vagy - itt sincs alternatíva, akár az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ügyében.
Van-e a rontásnak, a pusztításnak ellentéte? Van. Itt üldögél egy néni, valóságos mesebeli nagyanyó, elhelyezkedett az ülésen, elővette a Bibliát és békésen olvas ...
Cz. Z.

A cikket teljes terjedelemben a Magyar Fórumban olvashatják!