Hogyne tettem volna, tettem fogadalmat 1994-ben is, amikor Horn, a vaskoronás fafej visszaválasztódott valahogy a nyakunkra. Akkor azt mondtam, Kamcsatka-félszigetig meg sem állok, hogy soha ne érhessen utol se a román, se a magyar kommunizmus.
Nem mentem el, képzelhető okokból.
Kétezerkettőben elhűltem, viszontlátván ismét Medgyessyt, a Francia Becsületrend banki kiérdemlőjét a trónon. Besúgó kommunista tiszt, a főnixmadár trágyájából újratestesülve.
És most együtt kell, együtt kellett eddig élnem egy táncoskomikussal, aki bevallottan imádja, élete legszebb dolgának tartja a politikacsinálást a mi szép arcú nemzetünk s maradék országunk rémületére...
Nos, ...