Élő nem mondhat semmit halottról, mert az a világ, ahol ők vannak, nem a verbalitás világa. Beszélni, mesélni, fecsegni csak az életről lehet, Szabó Dezső is életünkről ír, amikor megállapítja, hogy "halottak rángatottjai vagyunk": égető vágyaink, céljaink, erőfeszítésekre és áldozatokra késztető álmaink, félelmeink és indulataink mind-mind rég elporladt őseink elmúlni nem tudó és nem akaró lelki örökségei. Miként a bábos madzaggal mozgatja a marionettfigurát, azonképpen mozgatnak, motiválnak és éltetnek - igen, éltetnek! - bennünket a temetők, ahol elődeink találták meg azt a biztonságos helyet, amit idefenn hiába kerestek. Ezért van egyebek ...