Van Canettinek egy frappáns mondata, amely azóta él a fejemben, mióta olvastam: "Író az, aki olyan alakokat talál ki, akiket senki sem hisz el neki, de nem is felejti el őket". Gondolom, írója válogatja, hogy osztja Canetti véleményét vagy sem, mindenesetre nekem feltűnt, hogy ha literátorainkra nem is százszázalékosan, de politikusainkra annál inkább érvényes az összefüggés: senki se hiszi el, amit mondanak vagy ígérnek, viszont úgy csinálunk, mintha elhinnénk, és fáradhatatlanul fejükre olvassuk jelenkori és régebbi hazugságaikat. Ezzel a nagy "igazságkereséssel" magunk is hazuggá válunk, hiszen kezdettől tudtuk, hogy X., Y., vagy Z. egyetlen szava sem igaz, dicstelen ...