Tízen lehettünk az orvosi rendelő várótermében. Idősek, fiatalok, férfiak és nők vegyesen. Türelmetlenül, fe-szülten, toporogva, köhögve, dünnyögve vártuk a megváltó mondatot: kérem a következőt!
A szokatlanul meleg novemberi napsu-gár erős fénnyel telítette meg a helyiséget és a padlóra vetülő árnyékok plasztikus vonalakkal határolták el egymástól az embereket.
Az ajtó mellett álltam, közvetlenül a bejáratnál. Az előttem ágaskodó hatalmas üvegtábla egy plakátot tartott elém és jobb híján, hogy valamivel lekössem magam, amíg várakoznom kell, elolvastam annak tartalmát.
A közeli kórház orvosainak, ápolóinak a felhívása volt, amelyben részletezik a kormány ...