Valahol, valamikor, világnyi csepp éltemben egy író-olvasó találkozót követő szabad beszélgetés perceiben megkérdezte tőlem, fiatal költőtől, szerkesztőtől egy fiatal nő, mi is a halhatatlanság. Megijedtem, s bizonyosan zavartan nevettem: tőlem kérdi, aki az immár halhatatlanok figyelmétől igazodom a szólásban?
Akkor kivágtam magam azzal, hogy Ady Endre megírt ezerhuszonhat verset, abból huszonhattal, azok valamelyik sorával, szállóigévé kristályosult szavaival naponta találkozunk; talán ez a halhatatlanság...
Most visszaéltem magam abba a kultúrházba, mert órák óta görcsöl az érmindszenti zseni sora:
 "északfok, titok, idegenség" -
és ...