A humor - legalábbis az, amit a hivatásos humoristák annak tekintenek - sosem volt erősségem, ezért már hagyomány nálam, hogy némi feszengéssel látok hozzá szilveszteri cikkemhez, amelytől  érthetetlen okból mindenki humort vár. Pedig, ha volt lehangoló szilveszter a nagy szabadság eljötte óta, amely még csak köszönő viszonyba sem hozható a vidámsággal, akkor ez az idei az. Ennek felismerése jótékonyan megnyugtat, és arra ösztökél, hogy merjek írni szilveszterre.  Aztán van még valami, ami egy kissé növeli - humornélküliségtől kókadó - önbizalmamat:  ami a XXI. század első éveiben történik a világ- és belpolitikában, valójában egy szánalmas kabaré, ezért aztán napjainkban ...