Fölhívott most tíz napja korán reggel telefonon Both Ferenc barátom. Mondta, tudja és elfogadja az elméletemet ("a reggel nem arra való, hogy az ember tévézzen, a reggel dologidő"), de kapcsoljam be azonnal a tévét, Csurka István beszél. Nocsak, kuncogott bennem a szellemnek azon része, mely kezeli ott benn az apolitikusokat, hát figyelünk, figyelünk?
Valóban ott állott a MIÉP elnöke három megveszekedett újságíró előtt (miért újságíró a tévés, sosem értettem, de most ne feszegessük), és féltettem az írót, a karizmatikus politikust. Féltettem, mert tudtam, tapasztaltam, hogy az arcátlansággal szemközt nem tud azokhoz illő fegyverrel bánni. Nem egy szinten vannak, így ...