A Budapest szovjet megszállását ünneplő Schiffer úgy látszik, köti magát a kommunista hagyományokhoz, méltó akar lenni a tanácsi apparátusban egykor betöltött szerepéhez, és nagyszülőjéhez, Szakasits Árpádhoz, a szovjet szuronyok árnyékában tevékenykedő köztársasági elnökhöz. Az a Schiffer János felügyeli Budapest kulturális és oktatási életét, aki képtelen az objektivitásra, együttérzésre és csak egy kisebbség szenvedéseire érzékeny. Ezért a MIÉP-Jobbik fővárosi frakciója lemondásra szólítja fel Schiffert.