Valamikor a legközelebbi ősidőben, tova az 1970-es évek végén, amikor kieresztett ingű dákok száguldoztak a nyitott égbolton, melyen a nap is levett kalappal haladt át nagy óvatosan, de legszívesebben elkerülte az égnek és földnek ezt a neolatinnak kikiáltott szeletét, abban az időben őrjöngve járta Románia legnagyobb termeit csa-patával egy kultúrforradalmár, Ceausescu cézár egyik udvari költője.
Az a szörnyű idő olyan hosszúnak tűnt és még hosszabbnak ígérkezett, mint ez az én époszi mondatom.
Ez a kultúrforradalmár az Adrian Paunescu nevet viselte. Amelyik várost, megyét kiszemelte hajnalig tartó ultranacionalista és totális magyargyűlölő, ...