A rosszul úszóra emlékeztet engem a ma-gyarság: nagy csapkodással, erőlködéssel elevickél a legközelebbi bójáig, ott megkapaszkodik, kifújja magát, tekinget előre-hátra, nézi a megtett utat, saccolgatja a megteendőt, aztán nekiindul a következő felé. Ha nem volnának bóják, kint maradna a parton, mert nem hisz a saját erejében, kizártnak találja, hogy csak úgy magától, folyamatosan úszni képes. Pedig képes, meg aztán muszáj is neki: januártól decemberig tempózni kell valahogy, és nagyon úgy tűnik, hogy ezen az éves távon nálunk kiemelt szerepet kap minden megkapaszkodási alkalom, az ünnep-bóják csalóka biztonságérzete. Most március tizenötödike múlt el, az elnyert, a kivívott szabadság ...