Személyes vallomással kezdem. Pocsék vagyok matekból. Remélem, a lányom nem látja ezeket a sorokat: az érettségin megbuktam e jeles tárgyból. Csak azért nem kellett szóbeliznem, mert egy igazi, jó gimnázium emberismerő nagyvonalúságával a hiányzó három pontot megadták - külalakra.
Számításuk bejött. Azóta szeretem a matematikát. Ahol lehet, szívesen hozakodom elő csekélyke tudományommal. Verset legalább háromszor annyit tudok, de arra nem vagyok olyan büszke, mint a társaságbeli kézfogások kiszámítási képletére: n(n-1)/2. A számok a világ mérhető részét mutatják meg. És lám, olykor humánus műveletet is végre lehet hajtani velük. Megmérhetik egy iskola pedagógiai becsületét. Meg tudják ...