A keresztény naptárban ez a napok napja: mindent eldöntő, mindent megmutató, mindent megváltoztató, új irányba, új távlatba lökő, halálos áldozatot és isteni reményt hozó nap. Odakinn szikrázó április, zabolátlanul nyargalászó szél - az idén a klímaváltozás nem űzte el a tavaszt -, már csak a legöregebb fákról hiányzik a zöld rügyecske. Dél van és csend, mert a harangok Rómába mentek, siratni Krisztust. Mindig Nagypénteken jövök rá, hogy mennyire hiányzik a harangszó, hogy mennyire része életemnek, európai napjaimnak ez a fémes, erős, messze szálló isteni szívdobogás. És ezen a kiváltságos, szent napon döbbenek rá arra is, hogy milyen jó európainak lenni, hogy milyen áldás, és milyen ...