Míg az 1867-es kiegyezésig Magyarországnak szüntelenül a Habsburg-ház több évszázadon át tartó elnyomásával, makacs központosításával, valamint a birodalmi politika jegyében az ország területén élő nemzetiségek sorozatos fellázításával kellett megküzdenie, addig a század második felétől ez a becsvágy  kissé alábbhagyott. A külpolitikailag megingott Habsburg vezetésnek átmenetileg mérsékelnie kellett féktelen vágyait, ennek ellenére a magyarságnak szinte még egy lélegzetvételnyi idő sem jutott. Az imperialista önzés talaján, mint az életképes dudva, rögtön kinőtt ...