Minden tisztességes embernek, ha jelent valamit még számára ez a fogalom (korunkra ugyanis ez már egyre kevésbé jellemző), alapvető lelki reflexe kell hogy legyen az üldözöttekkel, az ártatlanokkal, az igazságtalan, méltatlan helyzetbe hozottakkal vállalt szolidaritás. Legyen szó akár a nácizmus, akár a kommunizmus üldözötteiről, akár egy magát demokráciának hirdető és álcázó, lopakodó posztkommunista diktatúra áldozatairól. Hogy aztán ez a reflex csupán együttérzésben vagy bátor cselekedetekben nyilvánul-e meg, az már sok mindentől függ. Például attól is, hogy kell-e már ezekhez a tettekhez az a bátorság, amely egy totális diktatúrával való szembehelyezkedéshez szükséges, vagy elegendő ...