És mégis van valami összhang! - állapítom meg ezen a hétköznapon. Nevezetesen az, hogy itt, Magyarországon mindenki sóhajtozik.
Hogy ki miért kapkod levegő után, miért figyel lélegzetvisszafojtva - ott, az okoknál van a nemzeti kutya elásva.
Fejét lehajtva sóhajt a vén betegen és nem is a halált féli, hanem a konyhapénzt. Levegőt elfelejt venni, úgy hallgatja Gyurcsány miniszterelnököt, miközben az magyarázza, mennyivel olcsóbb most a kenyér, a gyógyszer, a gáz és a villanyáram, több mindent lehet vásárolni ma a minimálbérből, a nyugdíjból, mint öt évvel ezelőtt. És eszébe jut a lakodalma, a munkahelye, fölködlik Ceausescu hitvesének égre vinnyogása: "Ha füvet eszünk, akkor is kifizetjük ...