Ha vannak a tagadásnak magyar szellemei, rakva lehet velük a Parnasszus. Nagy Gáspár közéjük tartozik, immár csak szellemében, írásaiban és nem eleven szóban. A költő azt tagadta, amit a teljes magyar nemzet is tagadott az eltelt ötszáz esztendőben: a rabság viselhetőségét. Tagadta a kommunista jégvermet, amelyben megfagy az igaz szó.
És azok is magukénak tudták és tartják, míg élnek, akiknek igennel kezdődött s kezdődik minden hajnala. Mert igenelni kell fennhangon a szabad élet páratlan, mert egyetlen voltát, akkor is, ha már évtizedek óta egyszerűen nem volt, ...